Sziasztok!

Szeretettel köszöntelek Benneteket honlapomon, amelyet a 2010. június 4-i, születésemnek nevezett roppant különleges eseményt követően indítottam azzal a céllal, hogy beszámoljak életem főbb eseményeiről és a mindennapok apró történéseiről, valamint csodás képeket is megosszak Veletek! Remélem, legalább annyi örömet találtok az olvasásban és böngészésben, mint én az írásban!

Puszi: Emese

Sziasztok!

2012. július 3-án én is megszülettem! Mesivel megbeszéltük, hogy én is csatlakozom és a továbbiakban együtt működtetjük a honlapot. Így rólam is olvashattok majd és töltök fel képeket is!

Puszi: Julcsi

Timi

Timi
Sziasztok!

2016. január 11-én én is megszülettem, ezzel beléptünk a nagycsaládosok táborába! Én is igyekszem minél több hírt adni magamról és kis (helyesebben nagy-) családunk életéről.

Puszi: Timi
************************************************************************************************************************************************************

2012. november 21., szerda

Téli esték

Mesi már említette, hogy óraállítás ide vagy oda, mi továbbra is a nyári rend szerint kelünk, 7 - fél 8-nál tovább nem alszunk. Ebből adódóan a nyári rend szerint is szeretnénk lefeküdni - főleg én - , de Apa arra nem ér haza, Anya meg nem igazán boldogul a lefektetésünkkel egyedül.

Korábban este 6 körül, így mostanában már 5 körül kezdem a nyüglődést, amikoris csakis kézben vagyok el, vagy legrosszabb esetben már ott is sírok. Késő délután lenne a harmadik alvásom, de legtöbbször nem sikerül elaludni és emiatt borzasztó fáradt vagyok. Hogy előbb ágyba kerüljek, előbbre hoztuk Mesi vacsoráját fél 7-re, utána én fürdök 7-től, majd jönne a lefektetésem. A fürdetéshez készülődés sokszor megnyugtat, szépen megfürdünk, aztán, amikor jön a törölközés, legkésőbb akkor elkezdem a vigasztalan sírást, és csak sírok és sírok... Annyira kiborulok, hogy legalább fél óra kell, mire megnyugszom a cicin és el tudok aludni. Persze Apa nélkül ez nem megy, mert Mesi nem bír ilyen sokáig várni a sorára.

Mesi egyébként elég jól bírja a fürdetésemet és elfoglalja magát, vagy jön segíteni - nagy lelkesedésében általában a szemembe locsolja a vizet, de ez nem szokott annyira zavarni. Ha hármasban vagyunk, az éjszakai hiszti óta a lefekvés előtti cicizést is példásan viseli - csendesen beszél, óvatosan jön-megy, jön puszikat adni, kérdezgeti, alszom-e már. Sajnos ez épp elég ahhoz, hogy szendergésemből felzavarjon, és így nem sikerül ellazulni, felébredek és sírok, amikor Anya betesz az ágyba. Úgyhogy legtöbbször annyira elhúzódik az elalvásom, hogy közben megérkezik Apa, hiába kezdtük előbb az egészet.

Ha nincs nyugalmam az elalváskor, akkor utána is könnyebben felébredek Mesi fürdetésének zajaira vagy éjszaka. Így az óraállítás óta sokszor háromszor is kelek éjjel.

Most azzal is próbálkozunk, hogy Mesi nézheti a kedvencét, a Kisvakondot, amíg Anya elaltat, s így gyorsabban elalszom, mintha ott van mellettem. Csakhát Anya nem szívesen hagyja lent egyedül, plusz abból is hiszti van, ha abba kell hagynia. Úgyhogy még nincs meg az átütő megoldás, mindenképp Apa is kell!

Sok puszi: Julcsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése