Hat hónapos lettem

Ha hiszitek, ha nem, máris hat hónapos vagyok! Ugye, csakúgy repül az idő! 

A hónapban sok újat produkáltam! 

Már jól tudok hasról hátra átfordulni, mindkét irányba! Teljesen tudatosan megy, szépen lassan engedem le a fejemet -  nem csakúgy elborulok, mint korábban. Hátról hasra viszont még nem megy, csak oldalig jutok. Az utóbbi napokban már párszor talpra tettem a lábam és próbáltam azzal is lökni magam, de még nem sikerült átfordulni. Nem is nagyon próbálkozom, annyi minden történik körülöttem, hogy az bőven leköt. Így Anya próbál mindenféle csörgő rázogatásokkal motiválni - kevés sikerrel. De azért ha akarok, már nyúlok a tárgyakért, magam mellől is fel tudom venni őket és átteszem egyik kezemből a másikba. Szeretem a csörgőimet rázogatni. Imádom a kezeimet nézegetni, az autós székemben pedig a lábaimat is szeretem megfogni. Körbe tudok mozogni hason és háton is, és párszor már sikerült hátrafelé is kúsznom - igaz, előrefelé akartam. És folyton jár a lábam, azzal dobolok magamnak, nagyon tetszik! Az autós székben vagy ölben próbálom ülésbe felhúzni magam.

Általában akkor produkálok valami újat, ha nincs ott Mesi, és elunom magam. Ha ő ott van, akkor nagy az élet, nem lehet unatkozni. Sokszor kis buddha módra végtelen nyugalommal ülök az autós székemben és figyelem az eseményeket körülöttem. Szoptatás közben is folyton bámészkodom és ha közben a cicit a számban felejtem, jól megharapom Anyát. 

Az éjszakai alvásom összeomlott, sokszor négy-öt-hatszor is felébredek, és ilyenkor fúrom a fejemet a párnába, vagy hanyatt vetem magam. Na, ha ide eljutok, akkor utána nagyon sírok, mert visszafordulni még nem tudok. Így az ágy közepéről fordulva általában felkenem magam a rácsra és aztán ott küszködök. Sokszor mindezt úgy csinálom, hogy teljesen fel sem ébredek, csukva van a szemem. Mindenesetre csak a cici nyugtat meg. Emiatt az evési rendem is összeomlott, mert így többet eszem éjszaka, mint nappal. Miután jópárszor felkeltem és visszaaludtam, hajnal felé sokszor befejezetté nyilvánítom az éjszakát és fél öt magasságában elkezdek játszani, mintha nappal lenne. Ilyenkor van, hogy magamban elvagyok és hangosan dobolok a lábammal és gügyögök lelkesedésemben, máskor viszont szórakoztatni kell. Az se segít, ha Anya maga mellé vesz, mert látni szeretném a mosolygós arcát, nem pedig aludni látni magam mellett. Aztán mire a többiek kelnek, én már elfáradok és megyek aludni.

Emellett  - bár súlyom töretlenül nő - már csak kéthetente trotyiztam.

Anya mindenfélével próbálkozik, hogy a fenti helyzetet megoldja. A védőnéni javaslatára pedig elkezdtük a hozzátáplálást. Délelőtt vagy délben kaptam először almalevet, majd almát. Aztán alma krumplit, ami nem ízlett és meg is fogott, úgyhogy azt elvetettük. Most alma-babakekszet eszem, és a héten kipróbáltuk az alma-sárgabarackot. Ezek nagyon ízlenek! A kanalazás a kezdeti nehézségek után már jól megy, bár nem nyitom eléggé a számat, hanem inkább lenyalogatni szeretem róla, de azért így is gyorsan fogy a papi. Este kaptam rizspépet, hátha tovább bírom kelés nélkül, de ettől fájt a hasam. Aztán próbáltam tápot cumisüvegből, de azzal nem boldogultam, nem akartam szívni, csak öklendeztem tőle. Kanállal is próbáltuk, de hamar eluntam, úgyhogy így sem sikerült értékelhető mennyiséget elfogyasztani. Aztán ettünk Sinlac rizspépet kanállal, az jól megy és ízlik, de továbbra is kelek. A trotyizásom javult, már van két-három naponta, sőt, ahogy sikerült növelni a mennyiségeket, az utóbbi napokban már naponta. Viszont összeállt, mint egy felnőttnek, úgyhogy most hanyagoljuk a Sinlacot - hátha attól. Most megint próbáljuk a tápot cumisüvegből, tegnap már sikerült 30 ml-t fogyasztani, igaz a másik fele a nyakamban landolt, mivel nem szívom a cumit, hanem rágom, de legalább csinálok vele valamit.

A fogaim is mocorognak, szinte az egész ínyem fehér, és időnként itt-ott fel is dagad, majd leapad. De hogy melyik fogam fog először kibújni, az még nem látszik. A nappali alvásom is kezdett összeomlani, mert elalvás helyett csak fúrtam a fejem a párnába, valószínűleg, mert fáj a fogam vagy viszket. Máskor meg rágok mindent, azátn sírni kezdek, mert fáj. Így elkezdtük a Chamomillát. Még próbáljuk belőni az adagot. 1X5 bogyóval eljutottunk odáig, hogy sikerült stabilizálni a nappali alvásaimat, így mindig el tudok aludni. Most próbálkozunk a 2X5 bogyóval, hátha segít valamit az éjszakákon.

Szóval nappal általában még 3X1 órát alszom, és közte 2, maximum 2,5 órát bírok fent lenni. Ezzel jól kijön a napirend és este 7-re fáradok el, amikor már kezdődik a fürdetésem. Ez mindig feldob és így bírom még lefekvésig. Párszor már sikerült hosszabban is aludnom, azaz 2-2,5 órát, és így csak 2X aludtam napközben. Sajnos eddig csak egyszer-kétszer fordult elő, hogy mindkét alvás jó hosszú legyen. Így egy hosszúval és egy röviddel oda jutunk, hogy pont akkor jönne a harmadik, amikor már vacsorázni kell, úgyhogy ilyenkor viszont jól kiborulok estére.

A beszédem sokat fejlődött, már sokat gügyögök! Ilyesmiket mondok: eeeeeee, ááááá, guu, gíí, hííí - de még nem olyan tisztán.

Még mindig nagyon mosolygós vagyok, ha jó a kedvem! Az idegenektől viszont megijedek és sírni kezdek, ha elém állnak vagy felvesznek. Ha sokáig - értsétek úgy, hogy kb. 2-3 hétig - nem találkozom a rokonsággal, tőlük is megijedek. A hirtelen ismeretlen hangoktól is megijedek és nagyon sírok. Mesi sikításait viszont már jól tűröm, úgyhogy már nem tud ezzel ijesztegetni.

Most 7600 g vagyok, 68-as ruhákat hordok, de már némelyik elég passzent.

Sok puszi: Julcsi