A bilizés terén sokat ügyesedtem, a nappali alváskor már nincs baleset! Éjszakára még kapok pelust. Ha rosszul alszom, tudom tartani reggelig, ha jól alszom, bemegy az egész. Illetve nem tudjuk, hogy reggel nyomom-e bele, és csak lusta vagyok kimenni pisilni. Ezért két éjjel kipróbáltuk pelus nélkül, de mindkétszer teljesen bepisiltem, úgyhogy visszaálltunk a pelusra. A WC-zéshez már nem bilit, hanem szűkítőt használok, illetve sokszor azt sem, mert láttam a Katicában a nagyoktól, hogy ők anélkül csinálják, ezért én is így akarom. Még mindig nagyon lassan megy az egész, szeretek ott ücsörögni. A kézmosáskor is imádok rengetek szappant venni és órákig folyatni a vizet.
Mivel Julcsi egyre nagyobb és egyre többet kell vele foglalkozni, igyekszem én is magamra irányítani a figyelmet. Éjjel sokszor kirohangálok, átmegyek Anyáékhoz, majd vissza kell vinni. Nappal nem igazán akarok bent egyedül játszani, csak felmászok mindenre vagy Julcsit nyúzom. Kint szeretek lenni, főleg játszóterezni és sétálni a futóbiciklivel.
Ez a kedvenc kanyargós csúszdám:
Általában össze is futunk Emmáékkal, és együtt megyünk, ezt nagyon élvezem!A kert mostanában nem lelkesít, kell a gyerektársaság. Bent szeretek rajzolni a nagylányos ceruzáimmal, egyre ügyesebben: tudok kenyeret, labdát, létrát, napocskát, arcot és az A és E betűt is! Emellett mesét olvasni szeretek legjobban. A többi játék mostanában nem nagyon érdekel. Ez itt Apa, borostásan - sajnos elfordítja a gép -, látjátok, van szeme, szemöldöke, füle, haja, szája, borostája:
A Katicát nagyon szeretem! Anya beszélt az óvónénivel, így sok mindent megtudott ottani életemről. A négy éves nagylányokkal barátkozom, akik felfelé húznak, sok dolgot ellesek tőlük. Amikor megérkezem, ők már rohannak is oda hozzám és hívnak játszani. Én 10 percig szemlélődöm, aztán feloldódom. Az óvónéni szerint nagyon nagylányosak a játékaink, öröm nézni minket. Szerepjátékok, pl. orvososat, papás-mamást szoktunk játszani. Ha nincs valami kéznél, kinevezünk valamit annak, például a mászókát háznak, stb. A fiúkkal nem játszom, pedig sokat mesélek róluk, főleg a Barnusról, úgyhogy Anya meg is lepődött ezen. Az óvónéni szerint a nagy mozgásokban nagyon ügyes vagyok, ügyesen mászókázom, biciklizem, stb. A finom mozgásokkal sem vagyok lemaradva, ebben a korban csak vonalakat kell tudni húzgálni, az pedig bőven megy. Az óvónéni szerint az egyetlen nehézségem az oviban a pisilés, sokáig tartogatom és mások előtt nem igazán megy, ezért a többiek után ott marad velem és úgy szokott sikerülni, de nagyon lassú vagyok. De nem én vagyok az egyetlen, egy másik gyerek is van, akinek csak így megy. Az étvágyam remek, mindig kérek még, és még akkor is eszem, amikor a többiek már rég befejezték és Anya is megjött. Ha valami negatív ér, azt is elmesélem otthon, az óvónéni szerint ez nagyon jó. Az óvónéni szerint, ha ellenkezem, könnyű motiválni a megfelelő irányba, úgyhogy nem vagyok nehezen kezelhető. A dalokat, mondókákat már és is mormolom együtt a többiekkel, hangosan még nem merem. Íme pár kép a Katicából, ezek Levi szülinapján készültek:
Ezek pedig Jázmin szülinapján:
Julcsit nagyon szeretem, mostanában mindig vele akarok játszani és fölé hajolok, hogy hagy' rugdosson vagy hagyom, hogy tépje a hajam. Viszont nem igazán értem, hogy vigyázni kellene rá és nem lehet úgy játszani vele, mint a csoporttársaimmal, vagy Apáékkal. Rakom ide-oda a kezét lábát, lefogom, fejét hajtogatom, ráfekszem, stb. Sokszor elveszem, amivel játszik, mondván, hogy nem neki való. Ettől persze sír, s akkor megvigasztalom, vagy visszaadom, vagy adok mást.
Néha egészen kivételesen komoly és jó is tudok lenni! Például tegnap elmentünk sétálni, már hazafelé jöttünk, amikor összetalálkoztunk Emmáékkal, így inkább folytattuk a sétát és elkísértük őket a boltba. Julcsi hazafelé már elunta és nagyon sírt, mi meg Emmával mindenhol megálltunk, s Julcsi persze egyre jobban sírt. Anya meg nagyon mérges lett, hogy miért állok meg folyton. Itthon megkérdeztem a vacsoránál, miért sírt Julcsi, és ő miért volt olyan mérges, Anya pedig elmagyarázta. Aztán, amikor Julcsi fürdővizét csinálta, ketten voltunk Julcsival a szobámban. Már jókedvű volt újra és együtt játszottunk. Egyszer csak bocsánatot kértem tőle, teljesen magamtól: "Bocsánat, hogy sírtál" - mondtam.
Még egy nagy újdonság, hogy elkezdtem énekelni! Este a vacsoránál sokszor Anyával együtt énekelem a dalokat Julcsinak. Vagy néha csakúgy egymagam is énekelek, ha viszont felfigyelnek rá, akkor abbahagyom. Igaz, még nem igazán találom el a dallamot, legfeljebb annyira, hogy lefelé vagy felfelé kell-e menni, inkább énekes beszédet produkálok, de majd belejövök! A Boci, boci tarka megy a legjobban, annak már a dallamát is egész jól követem.
Sok puszi: Mesike
Isten éltesse sokáig Mesit, nagyon boldog szülinapot!!!!!
VálaszTörlés