Tizennégy hónapos lettem

A hónapban a mozgásom mérföldkőhöz érkezett: felálltam! Egy nap múlva már elkezdtem lépegetni a bútorok mellett, s pár nap alatt megtanultam visszaülni. Egy hét után pedig már két kézzel vezetve járkálni kezdtem! Az egyensúlyom nagyon jó, szinte sose esem el. 

Azóta már a lépcsőn is fel tudok mászni, majd az ajtórácsba kapaszkodva fel is állok – ebben is ügyes vagyok, nem esek le. De lejönni még nem tudok, ezért Anya felszerelt egy rácsot a lépcső aljához is, ami nagyon bosszant! Így ha Anya ott van mögöttem, csak akkor gyakorolhatom a lépcsőzést. A játszóasztalkámra is fel tudok mászni, hogy onnan jobban elérjem az asztalt – ezt teljesen egyedül találtam ki! Valahogy le is jöttem róla, de Anya még nem látta, hogy. 

A kanapéval is próbálkozom, de még túl alacsony vagyok.

A kezem is ügyesedett, tudok egyedül inni a csőrös poharamból, s valahogy a konyhaasztalról is le tudom szedni és ellátom magam. Persze inkább rágcsálni szeretem. Az egy ponton illeszthető építőkockákat már össze tudom dugni és szét tudom szedni. A formabedobóba is be tudom dobni a hengert és már rájöttem, hogy a négyzetbe könnyebb bedobni. Az egymásba rakható kerek és négyszögletes tálkákkal is szívesen játszom, rakosgatom őket egymásba, majd szétszedem. Elkezdtem főzni is: kis tálkákban ügyesen kavargatok a kanállal, majd kínálom kóstolásra a remekművemet. Ilyenkor csámcsogok is hozzá a számmal, mintha kóstolnám. A játék konyhában is szeretem a gombokat nyomkodni. Új játékom, hogy egy papírlapra teszem a kezem, és azt tolom a kövön, mintha korcsolyáznék. Másik kedvencem, hogy leszedem a zoknimat, sapkámat magamról.

A beszédem sokat fejlődött, elkezdtem szavakat mondani: ledot – ledobtad, eldot – eldobtad, ledőt - ledőlt, totty, csüccs, ti - tiktak, ci – cici, cipő – ezt még nem tisztán mondom, de egyértelműen a cipőre értem. A kedvencem a "ledot", egész nap azt játszom, hogy ledobok valamit, utánanézek, majd mondom, hogy "ledot". A beszédértésem is sokat fejlődött, megértem és általában szót fogadok a „Gyere vissza!” felhívásra. A „Nem szabad!”-nál abbahagyom, amit tilos, majd huncutul nézek és folytatom. A „Hol van Apa, Anya?” kérdésre Apára mindig ránézek, Anyát is sokszor megtalálom. A „Hol van a doboz, kocka, kacsa?” kérdésekre pedig rámutatok a kedvenc dobozomra, kockámra, a fürdős kacsámra és mondom, hogy „It!” – itt. A "Kérem - köszönöm - tessék" játékot is nagyon szeretem, amikor is odaadom kérésre a tárgyakat, majd amikor mondják, hogy tessék, visszaveszem, s aztán odaadom újra. Sokszor mondom, hogy „eme” – de Anyáék nem értik, mire mondom. Ha tárgyakat mutatnak, egyre több szót rövid ideig megjegyzek és rámutatok, a képes könyvekből viszont még nem megy a képek megmutatása.

Nagyon boldog vagyok, ha foglalkozik velem valaki, fülig ér a szám, ha csak rám néznek. De egyedül is szépen eljátszom. Mesivel is szeretek együtt lenni, s lehetőleg megnézegetni, amivel játszik. Sokszor játsszuk, hogy elszalad, én meg megyek utána. Sokszor bevon a szerepjátékaiba, legtöbbször Gömbi vagyok.

A nagymamáimmal, nagypapáimmal is szeretek lenni, boldog vagyok, ha figyelnek rám, játszanak velem, sétáltatnak. El is tudnak altatni, legfeljebb egy kicsit simogatni kell. Ha kéthetente találkozunk, emlékszem rájuk, 3 hét után viszont kell egy kis idő, mire feloldódok.

Az alvásom sokat fejlődött. Végre nem voltam beteg és a nyaralás izgalmai is végetértek, így eljött az ideális időszak a fejlődésre. Egyik éjjel Anyáék hagytak sírni, ami egy óráig tartott. Az utána jövő napokon viszont egyre gyorsabban vissza tudtam aludni, másnap már kb. 5 perc alatt, utána 1 perc alatt. 1 hétig átaludtam az éjszakát, utána megint beteg lettem, s persze sokszor ébredtem. Azóta már meggyógyultam, de kissé visszaestem és egyszer fel szoktam ébredni, amikor csak a cici segít. Igaz, még nem jöttem teljesen rendbe, elég repedt fazék hangom van, úgyhogy lehet, hogy szomjas leszek éjjel, azért ébredek. Amikor jól alszom, reggel kapok cicit és utána alszom tovább akár 9-ig is. Ilyenkor már sok a két alvás, de az egy még mindig kevés. Ha viszont már korábban felébredek a többiek reggeli készülődésére, akkor még mindig két alvás kell, kb. 11.30-13.30-ig és 16.30-17.30-ig. Van már alvós állatom is, egy kis zebra. Amikor betesznek az ágyba, megkeresem és megfogom, és azt szorongatva alszom el.

Az étvágyam jó, minden ételt szeretek, ha megfelelő az állaga, a gyümölcsöket szeretem a legjobban. A darabos ételekkel még mindig nem nagyon barátkozom. Kb. 3 mm-es krumpli kockákat már le tudok nyelni, ha jó sok szószba mártva kapom. Rágni persze nem is próbálom, lenyelem egészbe. Ha nem sikerül, öklendezek tőle. Ha valami nem ízlik, jó nagy fintorgással jelzem, vagy elfordítom a fejemet és befúrom az etetőszék oldalába. A tejes ételeket hanyagoljuk, ennek hatására szépen eltűntek a piros foltjaim, de még mindig van egy-kettő, most a hasamon. 

A legutóbbi mérés szerint 9700 g vagyok, fogaim száma hat. Mivel már járkálok, elővettük Mesi régi kis szandijait, a 19-essel indítottam! 

Sok puszi: Julcsi