Szóval folytattuk a nyaralást és mentünk a tengerre! Medvejába mentünk, ahol már tavaly is voltunk és ugyanott laktunk, egy kempingben egy bungalóban. Ugyanazt a házat kértük, ami épp a játszótérre néz, így mi mehettünk ki játszani, amíg Anyáék főztek vagy csak pihentek a teraszon. Reggelit Anya csinált, ebédet ettünk a parton büfében vagy vendéglőben, este Anya főzött valami gyorsat.
És persze sokat fagyiztunk!
Megint nagyon tetszett a grillezés, lelkesen segítettünk Apának tüzet csiholni és sütögetni!
Barátkoztunk a gyerekekkel, volt két nagyobb magyar kislány, Julcsi és Hanni, meg a tavalyról ismert - azt hiszem - horvát iker fiúk.
Voltak megint gyerekprogramok, most mindennap volt arcfestés - én persze minden nap mentem is! Táncolás most kevés volt, mert mindenki festetni akart. De amikor lehetett, beállunk és utánoztuk az animátorokat. Volt buborékfújó gép is - nagyon tetszett!
Persze a gyerekbuli miatt minden nap későn feküdtünk, de nap közben egész jól bírtuk, csak az esti fürdés - fogmosás, stb. ment nyűgösen.
Az idővel szerencsénk volt, csak kisebb esők voltak, ami nem hűtötte le se a vizet, se a levegőt. A tenger kellemes meleg volt, én nagyon élveztem, folyton fürödni akartam. Nagyon sokat ügyesedtem az úszótábor óta, simán beteszem a fejem, imádok búvárkodni és nézni a halakat! A mély vízbe is szívesen bemegyek, karúszóval simán fennmaradok! Imádok Apától Anyáig tempózni, ezt nem lehet megunni! A lábammal szépen kalimpálok, a kezemmel is hajtok néhányat. A hátúszásnál még szólni kell, hogy az eget nézzem - akkor jól megy -, mert legtöbbször előre bólintok és így nem tudom tartani magam. A parton kavicsokat gyűjtöttünk számolatlan mennyiségben. Julcsinak is tetszett a pancsi - csak általában nem akart bejönni, aztán meg nem akart kimenni, és általában semmit sem abbahagyni és váltani, ha egyszer el van foglalva.
Elmentünk Icicibe is, ahol van egy szuper hajós játszótér a strandon, ezt feltétlen ki akartuk próbálni.
Egyik nap elmentünk kirándulni a közeli Ucka Nemzeti Parkba, és felmásztunk 400m szintkülönbséggel kb. 1400 m-re, a Vojak hegy tetejére. Felfelé kissé elhúzódott a dolog, mert nem volt igazán kiépített túraút, sok lépcsőn vagy köveken kellett fellépkedni, ami Julcsinak túl nagy volt. Így végül az autóúton mentünk tovább, de csak 3 óra alatt értünk fel (a kiadványokban írt másfél óra és 4 km helyett). Ehhez képest elég jól bírtuk, én - némi biztatással - jöttem szépen a lábamon, Julcsi is majdnem végig, aztán karban elaludt. A hegytetőn volt egy katonai radar bázis és egy kilátó, ahonnan csodás kilátás nyílt a Rijekai-öbölre. Mi azért többre tartottuk, hogy lehet ugrálni és hogy volt távcső. Lefelé már nehezen bírtuk, Julcsit sokszor vinni kellett, úgyhogy végül Apa előre ment és felhozta a kocsit.
Ha minden igaz, ott lent lakunk, a fehér házon túl. A szállásról is látszott a radar torony, ami a kilátó mellett van.
Pazar, ugye?
Másnap - harmadnap mindnyájunknak nagyon fájt a lábunk, amitől én kimondottan hisztis lettem, de az én lábamnak végülis nagyon jót tett a túra, kb, egy héttel a túra után megint szépen kezdtem járni.
Az utolsó nap nagyon hullámzott a tenger, úgyhogy csak Apáék merészkedtek be, de nekünk is nagyon tetszett a "cunami"!
Ismét remekül éreztük magunkat!
Sok puszi: Mesi és Julcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése