A hónapban már teljesen jól éreztem magam az oviban, már a reggeli kelésnél sem panaszkodom. Anya volt fogadóórán, így megtudott sok mindent az ovis életemről. Szépen csinálok mindent, részt veszek a foglalkozásokon, szépen öltözöm és eszem, az elsők között alszom el. Az óvónéniket is megszerettem, már szívesen oda is bújok hozzájuk, sőt sokszor spontán odamegyek és megölelgetem őket. A gyerekekkel is egyre jobban barátkozom, sokan köszönnek nekem, mikor elmegyek, Petivel nagyon jóban vagyunk, ő a szerelmem! Ha Anya megjön, rögtön a nyakába ugrok és lelkesen hozom a 10-20 rajzomat, amit a nap folyamán készítettem. Én magam még mindig keveset mesélek, de azért már többet, mint korábban. Párszor voltam az ügyeletes csoportban is, ez nem jelentett gondot, ilyenkor Petivel játszottam.
Volt képesség felmérés is az oviban. Eszerint a szellemi képességeket illetően kiemelkedően jó vagyok a csoportban, minden feladatot meg tudtam csinálni, még a képeket időrendbe rakósat is. A verseket, mondókákat, énekeket szívesen, könnyen megtanulom. A mozgásban kell fejlődnöm, az Anikó néni szerint se elég jó az egyensúlyom, babás a mozgásom, látható még néhány fennmaradt csecsemő reflex, ezért szerinte kellene nekem is fejlesztő torna. Egyelőre nemigen tudjuk megszervezni, hogy én is eljussak, úgyhogy most abban maradtak Anyáék, hogy az ovis tornán lesznek kimondottan az én kedvemért nyújtó gyakorlatok és szereznek egy tekerős háromkerekű biciklit is az udvarra, hogy lazítsuk a csípőmet. Azóta máris láthatók az első részeredmények: már nem panaszkodom a lépcsőzésnél, és a dobogóra is hajlandó vagyok fellépni a kézmosásnál.
Az óvónénik szerint a logopédiával még várhatunk, de Anya kérésére majd megnéz az ovis logopédus. Anya aggódik, hogy az s és sz-t néha úgy összemosom, hogy még ő se érti, mit mondok, plusz az első két fogam már kezd csálé lenni, ami a nyelvlökéses nyelés tünete. Sajnos az oviban csak a legsúlyosabb eseteknek van logopédia, nekik is csak 5 éves kortól, a kisebb problémákra nincs kapacitás.
A hó végére visszaestem a szobatisztasággal. Annyira nem akartam elmenni WC-re és kezet mosni, hogy itthon legtöbbször becsurgatom, mire odaérek. Éjjel is becsurgatom, mire kiérek. Az oviban viszont nincs semmi gond, ott sokszor megyünk kollektíve mosdózni, akkor szívesen megyek, alvás közben sincs probléma.
A rajzolással is fejlődtem, néha már rajzolok alakokat, embert fejjel, szemmel és szájjal, hassal, pálcika lábbal, házat is próbálok, és napocska is sikerült már. Az írás is érdekel Mesi révén, de még csak a J betűt próbálom utánozni: egyelőre nem sikerül bekanyarítani, és egy fordított L lesz belőle. A színezésben is fejlődtem, sokszor már kiszínezem az egész képet, és nem nagyon megyek ki a vonalból, viszont kevés színt használok. A számolás is nagyon érdekel, már 29-ig elszámolok, és megszámolni is szeretek mindent, kb. 6-ig jól megy, ezen felül időnként kihagyok vagy kétszer számolok valamit. A foglalkoztatós füzetek is érdekelnek, ezekből jól mennek a párosítós-összekötős, valamilyen szempont alapján kiválogatós, számolós, különbség keresős feladatok. Kedvencem a matrica ragasztós. A labirintusos még nem megy.
Az ovi óta elég szelektív a hallásom, sokszor rá se hederítek, ha kérnek tőlem valamit Anyáék, vagy levetem magam a földre, ledobom a játékomat.
Mesivel változó a viszonyunk, sokszor bosszantjuk egymást vagy apróságokon veszekszünk, máskor hosszasan eljátszunk együtt. Anya, Pápipa és Apa közös erővel nagyobb asztallapot csináltak nekünk a rajzasztalunkra, mert már nem tudtunk eléggé kibontakozni - ezzel sok konfliktus helyzet oldódott fel.
Puszi: Julcsika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése