A sírósságom azért még mindig megvan, és kiegészült azzal, hogy mondogatom, hogy nem is örül Anya a szép virágomnak, amivel annyit dolgoztam Anyák napjára. Ezt azóta mondogatom, hogy rám szólt, hogy ne hordozzam körbe a lakásban, mert esetleg véletlenül elejtem és összetörik. Ezt úgy éreztem, nem is örül neki.
A hónapban kaptam egy tekerős biciklit. Egyelőre nehezen megy, mert folyton kifordítom a lábfejem és úgy nem tudom taposni a pedált. Ha beállítja valaki a lábamat, akkor már megyeget a tekerés, de még erősödnöm kell. Mivel erőlködnöm kell, nem vagyok túl lelkes. Sajnos csak hétvégén tudunk gyakorolni, mert kell valaki, aki mellettem jön és segít, és ugye valaki kell még Timi és Mesi mellé is.
A lábam is leromlott a piliscsévi kirándulás óta. A téli bakancsom volt rajtam egész nap, mert sár volt. Erre korábban is sokat panaszkodtam, hogy fáj benne a lábam. Azóta ugrabugrálok és lábujjhegyezek megint, nem akarok rendesen rálépni a lábamra.
Az ovis társakkal egyre jobban barátkozom, főleg Domit és Petit szeretem. De másokkal is játszom, például a Grétitől tanultam leírni az A betűt.
A rajzolásban is folyamatos a fejlődés, már egész képeket is készítek. Ez itt egy strand, úszik egy hajó, a parton áll a ház, süt a nap, van néhány felhő is. A kislány fürdőruhában van - ez még nem annyira megy:
Ezek virágok a kertben:
Itt pedig lányok és egy fiú is van:
Az Anyák napjára én is nagyon készültem! Ügyesen megálltam, hogy nehogy elmondjam előre a meglepetés verset.
Sok puszi: Julcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése