Hét hónapos lettem

A hét hónapos szülinapomat a tengerparton ünnepeltük.

A hónapban sokat fejlődött a mozgásom, az átfordulást tökéletesítettem és a hempergőzés is megy. Ezzel együtt a repülőzést nem sikerült elhagyni és a kúszásom se indult be. Nem tudom magam húzni a kezeimmel és a lábammal se tudok eléggé segíteni. A pléden egyszer kúsztam egyet, ennyi elég is volt! Szívesebben hintáztatom magam a mászó pozícióban és a hó vége felé elkezdtem az üléssel próbálkozni. Ez napról-napra egyre jobban ment, olyannyira, hogy a hó végére volt olyan, hogy már nem is támaszkodtam, hanem mindkét kezemmel tudtam játszani pár pillanatra.

A mászásom is kezd beindulni, piciket, egy-kettőt már tudok előre haladni, aztán hamar abbahagyom és inkább kiülök oldalra. A bal lábammal nem szeretek térdelni, ezért inkább leülök, minthogy rá kelljen terhelni.

Az új tudományom nagyon tetszik, és a nyaralás is megborította a napirendemet, ez már elég volt ahhoz, hogy éjszaka többször keljek, így legalább kétszer keltem éjjel, de volt, hogy ötször. Ilyenkor csak a cici segít, már megszoktam, hogy annak kell jönni, ha éjjel felébredek. Cserébe viszont reggel sokáig aludtam és nappal is elég jól bírtam a gyűrődést és a babakocsimban szunyáltam, ha épp elfáradtam. Igaz, itt kb. csak 1 órát alszom, míg régebben otthon az ágyikómban akár 3 órát is aludtam. Este van, hogy még nem vagyok elég álmos, de ha csend és félhomály van, egyedül lehet hagyni, még játszom kicsit és elalszok magamtól.

A másik változás, hogy a nyaraláson nagyon megszoktam, hogy mindig ott van Anya és Apa, így azóta el is várom, hogy így legyen, és mindig lássam őket. Na jó, lehet, hogy a szeparációs szorongásom indult be. Mesiékkel is boldog vagyok, ha odajönnek. Mesi sokszor jön velem játszani, nagyon élvezem! Hacsak rám néz valaki, máris jó kedvem lesz és hálásan mosolygok.

A papikat szépen eszegetem, kb. fél-2/3 üveget eszek meg egyszerre. Ettem már almát, őszibarackot, cukkinit, répát, sütőtököt, borsót, illetve ezeket egymással vagy keksszel, gabonapéppel kombinálva. Egyelőre csak egyszer eszem naponta, próbáltuk kétszer, de akkor csak átment rajtam, és a legtöbbet kitrotyiztam. A kanalazás ügyesen megy, szépen tudok nyelni. Néha a szilikon előkémet is rágcsálom közben, vagy az etetőszék biztonsági övét. Az esti papizás jót tett: általában előtte már nyűgös-fáradt vagyok, de ha megettük, akkor új erőre kapok és bírom még kicsit a várakozást a fürdésig. Ha elhúzódik az evés a nagyoknak, akkor még így is elunom. 

Általában mindig rágcsálnom kell valamit, ez jól esik, de nem vagyok sírós a fogaim miatt. Ha nincs kéznél semmi, megkeresem a  ruhacímkét vagy a ruha nyakát kapom be. A nyálam folyik, de még nem vészes. Még nem látszik, hogy jönne a fogam.

A kezem is sokat ügyesedett, mióta ülök: elkezdtem mindenfélét felszedni és jól megnézem, forgatom ide-oda a kezemben, aztán kalapálok vele, de leginkább megrágcsálom.

Már meséltük, hogy nagyon élvezem a vizet: szépen kalimpálok a lábammal és pacsálom a vizet a kezemmel. Legjobban azt szeretem, ha hasra fektetve úszunk, akkor lehet a legjobban kalimpálni. Háton fektetve először féltem, később már nem sírtam, de azért ez nem tetszik annyira. A hajókámban is szívesen nézelődök, pacsálom a vizet és közben rágni próbálom azt is. Ha sokáig vagyok benne, el is alszom a ringatástól.

Ha rég nem láttam valakit vagy teljesen idegen, először pár percig jobb szeretem Anya kezéből figyelni, aztán már átvehet. Aki nem tudja kivárni, annak sírok!

A szókincsem is bővült, a há-giii-t elhagytam, most ezeket mondom: ttte-tte-tte, giii, dde-dde, e-dde.

Sok puszi: Timci