Az ovikezdés már nagyon vártam, rutinosan és boldogan mentem. Annak viszont nem örülök, hogy Anikó néni már nincs a mi csoportunkban. A héten hétfőn és pénteken délután Kamilla néni is besegít nekünk. Először nem szerettem, mert nem engedi, hogy kivigyem a rajzomat, azóta már megbarátkoztam vele.
Először különórákra se akartam menni, pedig a középsősök már mehetnek. A néptáncot már egyszer próbáltam, de nem tetszett, mert nagyon hangos volt. És nem akarok körbe állni a többiekkel, inkább egyedül szeretném csinálni. Nem teljesen értettem, hogy angolra miért mennék, hiszen én nem tudok angolul. Azóta megértettem, hogy majd a különórán tanulom meg a dolgokat, nem kell már eleve tudni. Kipróbáltam a kosarazást, az nagyon tetszett, aztán mégse akartam menni. Azóta már voltam egy rendes órán is, tetszett, de azt mondtam, nem akarok többet menni. Fejlesztő tornára is járok, ott meg félek a tanár bácsi mély hangjától. Az is tetszett, boldogan újságoltam, hogy nyomdát is kaptam, de oda se akarok menni többet. Ma viszont már azt mondtam, hogy szeretnék holnap megint menni Kosárovira.
Beindult múlt héten az úszás is, kicsit tartottam tőle, mert egy bácsi tartja, és a többiek azt mondták, hogy le kell majd bukni a víz alá. De nem kellett és a feladatok is nagyon tetszettek. Csak kicsit félek a Feri bácsitól, mert sokat kiabál - de Anya mondta, hogy az uszodában muszáj hangosan beszélni.
A futóversenyt viszont már nagyon vártam. Ebben már tavaly gyakorlatot szereztem, így ismerős volt a feladat. Apával együtt futottam, nagyon ügyesek voltunk, én szépen bírtam végig, csak a végén kérdezgettem kicsit, hogy hol van már a cél.
Az oviban nagyon jól érzem magam, Domi és Peti most a legjobb barátaim.
A rajzolásban sokat fejlődtem a hónapban, már pólót, cipőt is rajzolok az embereimnek, a háznak pedig ajtót, ablakot, háromszög tetőt. Mégsincs itthon sikerélményem, mert Mesi rajzai sokkal szebbek. Így legtöbbször összegyűröm és ki akarom dobni őket - Anyának azért sikerül megmenteni egyet-kettőt. Mesi is szokott piszkálni, hogy nem szépek. Máskor meg megdicsér, hogy milyen jó. A helyzet az, hogy leértékelem magam mellette, és elkeserít, hogy én nem vagyok olyan ügyes, mint ő.
Elkezdtem komolyabban betűket is írni. (Összeolvasni persze még nem tudom.)
Timikét továbbra is nagyon szeretem, szeretek foglalkozni vele. Időnként nehezményezem, hogy miért veszi ki Anya a járókából, mert akkor nem lehet bármit előpakolni, az apróságokat el kell rakni. Vagy lerombolja, amit építettem.
A pisiléssel nem állok túl jól, nap közben itthon mindig becsurgatok. Az oviban nem. Éjjel kimegyek egyedül, de átmegyek Apáékhoz és kérem, hogy jöjjön ki velem. Nem akarok egyedül lenni. Viszont elfogadtam, hogy mostanában Apa jön ki velem.
Sok puszi: Julcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése