Sziasztok!

Szeretettel köszöntelek Benneteket honlapomon, amelyet a 2010. június 4-i, születésemnek nevezett roppant különleges eseményt követően indítottam azzal a céllal, hogy beszámoljak életem főbb eseményeiről és a mindennapok apró történéseiről, valamint csodás képeket is megosszak Veletek! Remélem, legalább annyi örömet találtok az olvasásban és böngészésben, mint én az írásban!

Puszi: Emese

Sziasztok!

2012. július 3-án én is megszülettem! Mesivel megbeszéltük, hogy én is csatlakozom és a továbbiakban együtt működtetjük a honlapot. Így rólam is olvashattok majd és töltök fel képeket is!

Puszi: Julcsi

Timi

Timi
Sziasztok!

2016. január 11-én én is megszülettem, ezzel beléptünk a nagycsaládosok táborába! Én is igyekszem minél több hírt adni magamról és kis (helyesebben nagy-) családunk életéről.

Puszi: Timi
************************************************************************************************************************************************************

2016. november 21., hétfő

Tíz hónapos lettem

A hónapban tökéletesítettem a felállást, már remekül megy, szépen térdelésből felállok, aztán visszatérdelek, már nem a popsimra huppanok. Hátraesni már nem szoktam. A lépegetés is egyre jobban megy. A járókában érzem legbiztonságosabbnak, ott már körbe is tudok menni, máshol még csak 2-3 lépést teszek, aztán inkább mászok.

A mászás szélsebesen megy, már nem vétem el az ütemet se. A terpeszem még mindig nagyobb.

A cicit elkezdtem megint tépni, úgyhogy voltunk Edit néninél. A nyakam még mindig nem egészen jó, az arcomat is masszírozta. Persze nagyon sírtam.

A hintámat most még jobban szeretem, mert ülve kilátok belőle és tudom rugóztatni magam. Ez nagyon jó móka, imádom! Van, hogy hátra is dőlök, mert a lovagoltatós mondókáknak az a vége és az nagyon tetszik, így egyedül is próbálgatom. Utána meg felhúzom magam ülésbe és rugózok tovább.

A mozgásokat egyébként is próbálom utánozni. A tapsi-tapsi és a pá-pá ugye már régóta megy. A kapalálás is bejön. Úgy is szoktunk Anyával játszani, hogy én az etetőszékben ülök, és ő mondókázik, hozzá ütögeti az egyik karfámat, majd a másikat. Én pedig utánozom, én is ütögetem azzal a kezemmel, majd a másikkal. A zsiráfomba be tudom tenni a golyókat és nagyon tetszik, hogy legurulnak, majd előbukkannak. A szájába még nem tudom benyomni, de a pályára már ügyesen ráteszem. Ezt is Anyától tanultam. Apával pedig sikerült egyik nap a karikát rátenni az oszlopra!
Megmutatta párszor, aztán nekem is sikerült egyedül!

Szeretem ledobálni a dolgokat és aztán nézek utána, hogy hova lett.

A beszédben újdonság, hogy felismerem a nevemet, és akkor odafigyelek. Új dolgokat nem nagyon mondok, maradt a te-tte-tte-tte, ne-nne-nne-nne, de-dde. A ba-bba-t csak nagyon ritkán mondom.

A hónapban elromlott az éjszakai alvásom, általában 4-szer kelek és csak cicivel alszom vissza. A gond az, hogy reggel általában előbb ébredek, és így a délutáni alvásom is előbbre csúszott, ezzel pedig estig nem bírom ki. Pont akkor kéne megint aludnom kicsit, amikor jövünk haza az oviból és az isiből. De mire hazaérünk, már nem szokott sikerülni, inkább a nagyokkal lennék vagy nekem is el kell őket kísérni a különórára. Este viszont, ha nem alszom el a cicin, vagy felébredek, mikor betesznek, utána még nézelődök kicsit és ügyesen egyedül elalszom. Nem is jó, ha ott maradnak velem, mert akkor azt hiszem, játszani akarnak.

Egyedül lenni nem szeretek, sokkal jobb, ha a nagyok is itthon vannak és van élet. A hirtelen nagyon nagy zajtól vagy a közvetlen mellettem kiabálástól ijedek csak meg, egyébként jól bírom a zajt. Ha Anyával egyedül vagyok és kimegy, jobb a járókába tenni, ott biztonságban érzem magam. Ha kint hagy, félek és megyek utána, a WC előtt is sírok, amíg ki nem jön. Ha már fáradtabb vagyok, akkor is megyek oda hozzá, és szorítom a gatyáját, hogy vegyen fel.

Az evés remekül megy, már a darabosabb állagtól se idegenkedem. A hónapban megkóstoltam a tojássárgáját, a joghurtot és a túrót, illetve a nyers gyümölcsöt, egyiktől se lett bajom. A tápszert is kipróbáltuk, de ez nem ízlik, csak párat kortyoltam eddig. Bajom viszont nem lett tőle, igaz, HA1-essel kezdtünk. A kölesgolyóval is próbálkoztam, de nem igazán tudom összenyomni az ínyemmel, inkább csak ki-be rakosgatni szeretem. Kétszer eszem szilárdat, egyszer egy húsos főzeléket, 11 körül, este vacsira pedig gyümölcsöt gabonapéppel. Általában majdnem az egészet megeszem. 

Szeretek Mesivel játszani, szívesen cipel és lovagoltat. Azért az már nem tetszik, amikor főnökösködik és mindig arrébb visz, ha épp zavarom. 

Mindenhonnan mindent leszedek, kipakolok, úgyhogy résen kell lenni. A játék konyha ajtaját is ki tudom nyitni és mindent kirámolok. A járókából pedig elérem a tartóimat, és onnan dobálok ki mindent. Nagyon tetszik, ahogy leesnek.

A vizet imádom, nagyon tetszett a termálfürdő. Remélem megyünk máskor is!

Talán még nem is meséltem, hogy járunk Anyával Ringatóra. Már első alkalommal olyan voltam, mint aki világéletében oda járt. Mászok ide-oda, megfogdosom a többieket vagy a holmijaikat, a hangszereket. S közben vigyorgok folyamatosan. Ha az anyukák tapsolnak, sokszor én is! Ha énekelnek, én is jó hangosan kiabálok. A lovagoltatós, felreptetős, cirógatós játékokat is imádom!

Súlyom 7770 g, rucijaim 74-esek, pelusom 4-es. Már meséltem, hogy 1 fogacskám van, illetve még csak a teteje látszik. 

Sok puszi: Timci

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése