Három éves lettem!

Ki hinné, hogy ez is eljött, máris három éves vagyok!

A bilizés terén sokat ügyesedtem, a nappali alváskor már nincs baleset! Éjszakára még kapok pelust. Ha rosszul alszom, tudom tartani reggelig, ha jól alszom, bemegy az egész. Illetve nem tudjuk, hogy reggel nyomom-e bele, és csak lusta vagyok kimenni pisilni. Ezért két éjjel kipróbáltuk pelus nélkül, de mindkétszer teljesen bepisiltem, úgyhogy visszaálltunk a pelusra. A WC-zéshez már nem bilit, hanem szűkítőt használok, illetve sokszor azt sem, mert láttam a Katicában a nagyoktól, hogy ők anélkül csinálják, ezért én is így akarom. Még mindig nagyon lassan megy az egész, szeretek ott ücsörögni. A kézmosáskor is imádok rengetek szappant venni és órákig folyatni a vizet.

Mivel Julcsi egyre nagyobb és egyre többet kell vele foglalkozni, igyekszem én is magamra irányítani a figyelmet. Éjjel sokszor kirohangálok, átmegyek Anyáékhoz, majd vissza kell vinni. Nappal nem igazán akarok bent egyedül játszani, csak felmászok mindenre vagy Julcsit nyúzom. Kint szeretek lenni, főleg játszóterezni és sétálni a futóbiciklivel. 

Ez a kedvenc kanyargós csúszdám:

Általában össze is futunk Emmáékkal, és együtt megyünk, ezt nagyon élvezem!A kert mostanában nem lelkesít, kell a gyerektársaság. Bent szeretek rajzolni a nagylányos ceruzáimmal, egyre ügyesebben: tudok kenyeret, labdát, létrát, napocskát, arcot és az A és E betűt is! Emellett mesét olvasni szeretek legjobban. A többi játék mostanában nem nagyon érdekel. Ez itt Apa, borostásan - sajnos elfordítja a gép -, látjátok, van szeme, szemöldöke, füle, haja, szája, borostája:

A Katicát nagyon szeretem! Anya beszélt az óvónénivel, így sok mindent megtudott ottani életemről. A négy éves nagylányokkal barátkozom, akik felfelé húznak, sok dolgot ellesek tőlük. Amikor megérkezem, ők már rohannak is oda hozzám és hívnak játszani. Én 10 percig szemlélődöm, aztán feloldódom. Az óvónéni szerint nagyon nagylányosak a játékaink, öröm nézni minket. Szerepjátékok, pl. orvososat, papás-mamást szoktunk játszani. Ha nincs valami kéznél, kinevezünk valamit annak, például a mászókát háznak, stb. A fiúkkal nem játszom, pedig sokat mesélek róluk, főleg a Barnusról, úgyhogy Anya meg is lepődött ezen. Az óvónéni szerint a nagy mozgásokban nagyon ügyes vagyok, ügyesen mászókázom, biciklizem, stb. A finom mozgásokkal sem vagyok lemaradva, ebben a korban csak vonalakat kell tudni húzgálni, az pedig bőven megy. Az óvónéni szerint az egyetlen nehézségem az oviban a pisilés, sokáig tartogatom és mások előtt nem igazán megy, ezért a többiek után ott marad velem és úgy szokott sikerülni, de nagyon lassú vagyok. De nem én vagyok az egyetlen, egy másik gyerek is van, akinek csak így megy. Az étvágyam remek, mindig kérek még, és még akkor is eszem, amikor a többiek már rég befejezték és Anya is megjött. Ha valami negatív ér, azt is elmesélem otthon, az óvónéni szerint ez nagyon jó. Az óvónéni szerint, ha ellenkezem, könnyű motiválni a megfelelő irányba, úgyhogy nem vagyok nehezen kezelhető. A dalokat, mondókákat már és is mormolom együtt a többiekkel, hangosan még nem merem. Íme pár kép a Katicából, ezek Levi szülinapján készültek:

Ezek pedig Jázmin szülinapján:

Julcsit nagyon szeretem, mostanában mindig vele akarok játszani és fölé hajolok, hogy hagy' rugdosson vagy hagyom, hogy tépje a hajam. Viszont nem igazán értem, hogy vigyázni kellene rá és nem lehet úgy játszani vele, mint a csoporttársaimmal, vagy Apáékkal. Rakom ide-oda a kezét lábát, lefogom, fejét hajtogatom, ráfekszem, stb. Sokszor elveszem, amivel játszik, mondván, hogy nem neki való. Ettől persze sír, s akkor megvigasztalom, vagy visszaadom, vagy adok mást. 

Néha egészen kivételesen komoly és jó is tudok lenni! Például tegnap elmentünk sétálni, már hazafelé jöttünk, amikor összetalálkoztunk Emmáékkal, így inkább folytattuk a sétát és elkísértük őket a boltba. Julcsi hazafelé már elunta és nagyon sírt, mi meg Emmával mindenhol megálltunk, s Julcsi persze egyre jobban sírt. Anya meg nagyon mérges lett, hogy miért állok meg folyton. Itthon megkérdeztem a vacsoránál, miért sírt Julcsi, és ő miért volt olyan mérges, Anya pedig elmagyarázta. Aztán, amikor Julcsi fürdővizét csinálta, ketten voltunk Julcsival a szobámban. Már jókedvű volt újra és együtt játszottunk. Egyszer csak bocsánatot kértem tőle, teljesen magamtól: "Bocsánat, hogy sírtál" - mondtam.

Még egy nagy újdonság, hogy elkezdtem énekelni! Este a vacsoránál sokszor Anyával együtt énekelem a dalokat Julcsinak. Vagy néha csakúgy egymagam is énekelek, ha viszont felfigyelnek rá, akkor abbahagyom. Igaz, még nem igazán találom el a dallamot, legfeljebb annyira, hogy lefelé vagy felfelé kell-e menni, inkább énekes beszédet produkálok, de majd belejövök! A Boci, boci tarka megy a legjobban, annak már a dallamát is egész jól követem.

Sok puszi: Mesike

Tizenegy hónapos lettem

A hónapban legtöbbet a mozgásom fejlődött: már hírül adtam, hogy elkezdtem feltérdelni, mászni és már ülni is tudok! Szinte megtáltosodtam az utóbbi két hétben! A hozzáállásom is egészen megváltozott, korábban nagyon komótosan kezdtem bele valami új tudományba, és hetekig tartott, mire belejöttem. A mászással-üléssel-térdeléssel viszont nagyon hirtelen beindultam és napról-napra látványosan jobban megy mindegyik új tudományom. Eddig inkább egyhelyben szerettem lenni, és nézni, ami körülöttem történik, vagy eljátszani egy fél órát is egy dologgal. Most nagyon érdeklődő lettem, mindenhova jövök-megyek, próbálok mindent elérni, kipróbálni. Ha megmutatnak nekem valamit, pl. gombot benyomni, kockát egymásba tenni, búgócsigát hajtani, stb., párszor elég és már próbálom is utánozni. Ha nem jön össze, nagyon felbosszantom magam.

Kedvenc játékom a zenélő zsiráfom, meg tudom nyomni a tetején a gombot, és bele tudom dobni a labdákat. Minden más nyomógombos játékért is odavagyok. Emellett folyton olvasni akarok, mert Anyáéktól sokszor látom. De persze nem a kemény táblás könyvek érdekelnek, hanem a gyűrögethetősek! Még mindig sléger a kalapálás. És a dobozok kiborogatása, vagy tartalmuk részletes átvizsgálása. Változatlanul imádok mindent rugdosni.

A szeparációs szorongásom is most kezd igazán kitörni: egyedül nem lehet hagyni, ha észreveszem, hogy egyedül vagyok, rögtön sírok és próbálom Anyát megtalálni. 

Az akaratom is kezd erősödni! Ha elvesznek tőlem valamit, erőteljes morgással vagy sírással tiltakozom. Sokszor Anyát akarom! Segít, ha bekapcsolunk valami zenét, hogy legyen egy kis élet körülöttem. És a nyomógombos játékokkal is el lehet terelni egy ideig a figyelmemet.

A beszédben is fejlődtem, megint újabb dolgokat mondok, pl. appp, áppá, ecce avagy egysze. A páp-pá-t is kezdem inteni, pontosabban az öklömet nyitom-csukom. Ha kérdezik, hogy hol van Apa, néha ránézek illetve mondom, hogy app vagy áppá. De még nem vagyok mindig ilyen következetes, így nem biztosak Anyáék, hogy ezek tudatosak.

Az evés terén is sokat haladtunk, már szépen eszegetem a kicsit darabos ételeket, nem nyelem már félre. Az étvágyam változó és az elalvás előtti tejcsiket is be kell számolni az adagomba, mert nem csak pár korty, amit fogyasztok, hanem eltelek vele és akkor utána nem tudok szilárdat enni. Úgyhogy éjjel és kora reggel tejcsizek, 9 körül fél adag gyümit eszem, 1 körül ebédelek, délután fél gyümi vagy csak tejcsi, vacsira rizspép, este lefekvés előtt tejcsi. A hónapban ettem először túrót, joghurtot, zöldbabot, gabonapépet - ettől szorulásom lett, sajtot. Kipróbáltuk újra a tápszert, tejpépet is, kiütésem már nincs tőlük, de kissé puffasztanak, így inkább visszaálltunk a rizspépre és tejpépet is csak ritkán kapok. Ha eszem és már elteltem kicsit, folyamatosan énekelni kell nekem, különben nem tudok nyugton maradni és kiütöm-kirúgom a kanalat, poharat Anya kezéből.

Mesivel egyre jobban szeretjük egymást, sokat nevetgélek rajta, amikor produkálja magát nekem. Folyton hozzám bújik, szereti, ha rugdosom, vagy a haját tépem, ezen is kacagunk. Próbál bevonni a játékába. Egyre többször próbálja a tagjaimat hajtogatni vagy tornáztatni - ez már nem jön be annyira. Plusz mostanában sokszor elveszi, amivel épp játszom. Imád nevelni: nekem bőszen mondogatja, amit ő persze nem hajt végre Anyának.

Az éjszakai alvással továbbra is hadilábon állok. Legalább kétszer-háromszor kelek és persze cicizek. De van, hogy már 9-kor felébredek, rögtön, miután Mesi lefeküdt. Úgyhogy Anyáék egyszer sírni hagytak. Nos, azóta annyit fejlődtem, hogy van, amikor sikerül egyedül visszaaludnom, de ezzel együtt is két-háromszor vissza kell altatni. Sajnos nem tudtuk tovább folytatni a gyakorlást, mert másnap megbetegedtem. Most azzal próbálkozunk, hogy kaptam egy alvós állatot, meg a zenélő holdacskám is ott van kézközelben. És ég az éjjeli fény a szobámban, hogy meg is találjam őket. Nappal egyre inkább sok a két alvás, de az egy még kevés. Általában 11-fél 12 körül leszek álmos, és alszom két órát 1-fél 2-ig. Utána 5 körül leszek megint álmos, de ha alszom, akkor este nem tudok elaludni és egész éjjel kelegetek, akár óránként. Úgyhogy most próbálunk átállni az egy alvásra, de így este már nagyon nehezen bírom. Emiatt az étkezéseimet is át kell variálni, mert az ebédem későbbre esik. És Anya nem tud menni Mesiért a Katicába, mivel pont akkor alszom. Úgyhogy próbálja a nagymamáimat meginvitálni, hogy addig vigyázzanak rám.

Fogam továbbra is kettő van, 9,12 kg vagyok, 80-as ruhákat hordok. Fogaim nagyon gyötörnek, úgyhogy visszaálltunk a 3-3-4 Chamomillára, ezzel elértük, hogy legalább el tudok aludni, ha már álmos vagyok. Enélkül csak fúrom a fejemet a lepedőbe és harapdálok mindent és mindenkit - a cicit is.

Sok puszi: Julcsi

Csücsülök !

Mesi szülinapját és az én névnapomat a hétvégén ünnepeltük. Én is igyekeztem elbűvölni a családot azzal, hogy elkezdtem ülni: a mászó pozícióból szépen lecsüccsenek oldalra és a lábaimat is be tudom rendezni. Még nehezen tartottam magam és sokszor eldőltem, de ez is nagyon tetszett, kivéve persze, ha nem kapott el senki. 

Egy-két nappal korábban már egyszer véletlenül sikerült, vasárnap óta viszont tudatosan is megy és ha már összejött, akkor ettől kezdve egész nap ezt gyakorolom. Azóta egyre jobb vagyok, már egész ritkán dőlök el és egyre jobban kihúzom magam!

Sok puszi: Julcsi

Vége a Dévény masszázsnak!

Jött hozzánk megint a gyógytornász néni és nagyon meg volt elégedve a mászásommal! Azt mondta, lényegében utolértem magam, legfeljebb az üléssel vagyok még lemaradva, így most az ülést támogató gyakorlatokat kell végeznem. Ez sokkal jobban tetszik, mint a korábbi gyakorlatok, nagyon élvezem! Megint kell sokat hintázni, illetve lovagoltatni kell különféle módokon, hát ehhez nem kell kedvet csinálni!

Aztán megint mentünk a Dévény masszázsra és a Vera néni is nagyon elégedett volt velem. Azt mondta, szépen mászom váltott karral-lábbal. A lábfejem még kifelé áll, de az nem feszes, hanem laza, és majd egy kiscipővel lehet segíteni rajta. Más bajt ő nem talált, így már nem is kell többet mennünk hozzá! Lényeg, hogy most minél többet másszak, hogy megerősödjön a hátam, és akkor majd az ülés is menni fog.

Sok puszi: Julcsi

Gyereknap

Az idei gyereknapot a Camponában töltöttük. Azt reméltük, lesz kültéri program is, de sajnos nem volt. Így bementünk a Kalandparkba. Eddig még nem voltunk ott soha, így jó alkalom volt kipróbálni. Volt többféle mászóvár és ugrálóvár, mászófal, mindenféle járgányok és játékok. 

Egy órát voltunk, de én annyi mindent kipróbáltam, hogy teljesen elfáradtam. Így nem is tiltakoztam, hogy kimegyünk és megyünk ebédelni. Utána egy fagyit is bevágtunk. Aztán hazamentünk aludni, majd délután még elmentünk az új kedvenc játszóteremre, ahol egy kanyargós csúszda is van.

Puszi: Mesi

******************

Én az elején durmoltam, de aztán én is igyekeztem kihasználni a lehetőséget és felpattantam, amire tudtam, mászkáltam, meg nézelődtem. 

Puszi: Julcsi

Mászom!

Ma is mentünk a Dévény masszázsra és megint nagyon sírtam. De ilyenkor szokott valami nagy dolog történni, s ez most is így volt: délután elkezdtem mászni! 

A sikerhez az is hozzájárulhatott, hogy a napi gyógytornámon Apáék már nem kúszatni próbáltak, hanem mászatni. Anya már egy hete mászatott, de akkor csak a lábaimat rakta és utána én léptem a kezeimmel, ezzel viszont nem sikerült szabályosra a mászás, nem mindig az ellentétes kezemmel léptem, plusz nem a lábammal egyszerre. De így is haladtam, így ezen felbuzdulva a hétvégén Apa is beállt, hogy szabályos mászást produkáljunk: ilyenkor Anya fogja a kezeimet, Apa a lábaimat, s próbáltuk gyakorolni, hogy egyszerre rakosgassam őket. Ez tetszett is, ellentétben a kúszatással, aminél vagy átfordultam, vagy kiterültem a padlón és csak sírtam. 

Szóval, már néhány napja próbálkozom, de eddig vagy a kezemet, vagy a lábamat raktam, egyszerre sehogyse ment. S leginkább hátrafelé haladtam, mert szétcsúszott a lábam. Tegnap és ma reggel már egyszer-egyszer sikerült a lábam után rögtön a kezemet is rakni és így egyet előre menni. Délután viszont jött a csoda: megindultam, s mindjárt mentem vagy két métert, a nappali bejáratától az asztalig, ahol a játékaim vannak. Ott pedig szépen feltérdeltem, hogy leszedegessem őket a dohányzóasztal polcáról. Nagyon tetszik a két új tudományom, folyton azt akarom gyakorolni!

Sajnos még nem sikerült lencsevégre kapni, ahogy mászom, de majd később hozok képeket is.

Sok puszi: Julcsi

Margitszigeti kirándulás

A hosszú hétvégén ellátogattunk a Margitszigetre. A budai parton álltunk meg és onnan villamossal mentünk, nagyon tetszett! A szigeten a futóbiciklimmel mentem, Julcsi pedig a babakocsiban utazott.

Megnéztük a vadaskertet, amit már a Nagyiékkal is láttam ősszel. De nem rémlett, hogy jártam volna itt.

Láttunk kis gólyákat is!

A futópályát is kipróbáltam, oltári jó!

Amikor elfáradtunk, letáboroztunk a fűben.

Aztán már eléggé elfáradtam, a játszóteret meg nem találtuk, és az eső is eleredt, így hazajöttünk. Remélem, máskor is megyünk kirándulni!

Puszi: Mesike