Első napjaim

Kicsit korábban, a 36. héten érkeztem, emiatt először megfigyelésre elvittek sok másik baba közé és betettek egy nagy meleg üvegdobozba. Másnap délelőttől már Anyával lehettem! Ő látott el kezdettől fogva, csak a fürdetésre vittek el a többi baba közé! A kórházba Apa is bejöhetett titokban, így ő is pelenkázott már ott is.

Sajnos besárgultam, majd kigyógyultam, ekkor Anyát nem engedték még haza, majd újra besárgultam, ez hátráltatta a hazajövetelt. A sárgaság alatt egy nagy kék lámpát tettek az ágyam alá, és azzal világítottak alulról, de szerencsére nem kellett Anyától elszakadnom.

Az előtejcsis időszakban már kezdettől fogva ügyesen rákaptam a szopizásra, mellé még cukros vizet kaptam. Aztán a tejcsi is beindult, így nem kellett tápszert kapnom. Nagyon szerencsés vagyok, mert Anya sok tejcsit tud adni nekem, nem is győzöm kiszívni. A súlyvesztésem kevesebb volt, mint szokásos, kb. 100 g csak, emiatt meg is dicsért minket a doktor néni! Mire haza indultunk, már csak 50 g-mal voltam elmaradva a születési súlyomtól. Most azon dolgozunk, hogy ezt mielőbb visszanyerjem.

Azóta már hazaérkeztünk, Apa is itthon van velünk, mert szerencsére elengedték a munkahelyéről. Ő fürdet, pelenkáz is, büfiztet és bevásárol nekünk mindent. Szóval mindent csinál ő is, egyedül a szoptatás Anya privilégiuma. Anyáék azt mondják, ki kéne alakítani valami napirendet, de én nem tudom, minek az. Szerintem mindent pont akkor jó csinálni, amikor kedvem támad.

Az első itthoni fürdetésem jól sikerült, bár elég sokat sírtam. Azóta viszont melegebb vízben fürdök - ebben Anyára hasonlítok - és már nem sírom teljesen végig, de azért szoktam hüppögni. Anyáék szerint majd meg fogom szeretni, és nem is lehet majd kivenni a kádból - hát egyelőre még nem igazán szeretem. Ahogy a pelenkázást se, sokszor végig sírom az egészet, néha viszont teljesen nyugodtan tűröm, én magam se tudom, miért. Általában nem nagyon szeretem, ha macerálnak. Tegnap úgy sírtam az egyik pelenkázásnál, hogy egészem belilultam, levegőt is elfelejtettem venni, de aztán Anya felkapott és erre eszembe jutott. Anyáék jól megijedtek, a Nagyi is pont itt volt. Általában viszont nagyon nyugodt baba vagyok, és csak akkor sírok, ha valami bajom van. De Anyáék azt nem várják meg, mert ki tudják találni már előbb is, hogy mi kéne nekem. Pl. ha cuppogtatok, nyelvet öltögetek, kezem vagy bármi mást a számba gyömöszölöm, akkor már éhes vagyok. Ha lábamat az égnek dobva kalimpálok és közben nyöszörgök, akkor pelus cserét kérek.

Nagyon szeretek hosszasan szopizni, akár egy órát is, bár a nagy részében inkább csak nyammogok, de ez olyan jó! Anyának viszont nagyon fárasztó, úgyhogy mostmár igyekszünk fél óra alatt végezni. A védőnéni szerint napi 450 g-ot kellene ennem, ezt azért még nem sikerült elérni. Változó, hogy mennyit eszem, van, hogy csak 20 g-ot, van, hogy 100-at is benyomok! Viszont az állandónak mondható, hogy napi 8X eszem.

A fennmaradó időben általában alszom, néha fenn vagyok és csendben tekingélek. Ilyenkor egyedül is jól elvagyok. Anyáék szerint gyönyörű szemem van, és el vannak olvadva tőlem, ha rájuk nézek. Mivel ez nem esik nehezemre, egyre többet csinálom - állítólag korábban a sárgaság miatt voltam olyan álmos.

Már járt nálunk a védőnéni és doktor néni is. Mivel faros baba vagyok, javasolták a korai csípőszűrést, ezt még szervezzük. Meg az egyik kórházi doktor néni szerint lehet, hogy Dévény Anna féle kezelés is kell majd, szintén a farosság, meg a koraszületésem miatt. De az itthoni doktor néni szerint nem vészes a csípőm, elég lazák az izmaim is, úgyhogy majd később döntik el, kell-e. Az itthoni doktor néni szerint van egy kis szívzörejem, de ez koraszülötteknél normális, hogy mivel a szívbillentyű csak a legvégén zárul be, hát én ezt nem vártam ki! De még bezáródhat magától, ezt majd ellenőrizni kell. A doktor nénik között nagy vita alakult ki, hogy le van-e nőve a nyelvem. Az egyik kórházi doktor néni szerint le van nőve és fel kéne vágni, a másik szerint nem, Anya ne is hagyja semmiképp. Az itthoni doktor néni szerint nem vészes, szerinte nem kell felvágni, de majd még megfigyelik, hogyan alakul. Szóval 2:1 az állás a fel nem vágás javára.

Húha, nagyon megéheztem, úgyhogy Anya titkárnőmnek most más feladatot adok. Gyorsan teszek fel még néhány képet az első napokról.

Mindenkinek puszi: Emese