Hétfőn arra ébredtem, hogy tudok ülni. Vasárnap még csak támaszkodva sikerült, hétfőtől viszont már anélkül is simán megy. Nem hiába gyakoroltam annyit! Így tudok tenni-venni a kezemmel. Nagyon tetszik, annyira mulattat!
Tegnap pedig felkapaszkodtam Anyába. Mára ehhez feltérdelni is sikerült és úgy felkapaszkodni.
Az egyensúlyom még nem az igazi, úgyhogy elég sokszor hanyatt vágódom az ülésből. A felkapaszkodásból meg előre. De általában nem sírok, csak ha látom, hogy megijednek körülöttem, vagy ha már fáradt vagyok. Ma viszont egy felkapaszkodásnál meginogtam és jól bevágtam a számat, be is dagadt. Nagyon sírtam, de Anya gyorsan megvígasztalt és adott gyógypuszikat. Ne aggódjatok, jól vagyok és majd csiszolok még a technikán!
Sok puszi: Emi
Gratulálunk, Mesike,ügyes vagy de nagyon vigyázz magadra. Puszi
VálaszTörlés