A mostani hétvége nagyon jó volt, mert – mint megtudtam – ez kivételesen hosszú hétvége volt, így egymás után négy napot is együtt lehettünk Anyával és Apával. Sajnos végül kicsit aztán máshogy alakult a dolog, de erről majd később.
A lényeg, hogy szombaton Nagypapihoz és Sári Mamához mentünk látogatóba, és Lete bátya és Petra is ott voltak. Nagyon jól éreztem magam, megint volt nagy társaság körülöttem, és mindig akadt valaki, aki dajkálgatott. Amikor elfáradtam, akkor kicsit aludtam (azért nem vittem túlzásba!:-)), aztán pedig tettem-vettem tovább. Estére jól „kimerültem”, így itthon a gyors fürdés után hamar bevágtam a szunya-bunyát.
Olyannyira, hogy Anyáékat is meglepve vasárnap csak 8:45-kor keltem (és ennek köszönhetően ők is tovább tudtak aludni), így aztán az előzetesen tervezettel ellentétben kicsit később értünk oda az érdi Mamáékhoz. De szerencsére azért az ebédről nem maradtunk le!:-) Ezúttal is ott volt Csilla, Zoli bátya és Fanni is, így megint volt játszótársam!
Megköszöntöttük Fannit és Zoli bátyát a névnapjuk alkalmából, és megemlékeztünk a nőnapról is. Képzeljétek, erre tekintettel én is kaptam egy remek kis szappanbuborék-fújót! Persze én ezt még nem tudom fújni, de érdeklődve figyelem, amikor Apa vagy Anya eregeti belőle a szappanbuborékokat. A sok játék és a csuda érdekes társaság aztán annyira lekötötte a figyelmem, hogy nem is akartam aludni, hiába próbáltak Anyáék hosszan elringatni. Végül nem maradt más megoldás, elmentünk egyet sétálni, így a babakocsi rázkódására már az utca végén elnyomott az álom:-), és így legalább aludtam egy órácskát. Így aztán utána volt erőm játszani még egy kicsit Fannival!
Este hazafelé menet beugrottunk az IKEÁ-ba, és sok szép dolgot kaptam, mindenekelőtt egy etetőszéket! Anyáék ugyanis úgy látták: miután most már elég ügyesen ülök, itt az ideje megpróbálni az etetőszékezést. Azóta fel is avattuk már, nagyon tetszik, szívesen ülök bele, és az evés is megy benne, de még gyakorolnom kell, mert az ücsörgésben hamar elfáradok, és akkor már nem megy olyan jól. Ráadásul ha sokat ülök benne, elkezdem hátrahajolva odaütögetni a fejem az etetőszék támlájához, így egyelőre azért még nem visszük túlzásba a használatát, és sokszor még mindig a hordozóban eszem.
Hétfőn pedig olyan szép idő volt, hogy Anyáékkal elmentünk egyet kirándulni a Normafára. Nagyot babakocsiztunk, elmentünk egészen a János-hegyi Erzsébet kilátóig, közben hol a fákat és az eget nézegettem, hol pedig aludtam.
Sőt, képzeljétek, Anyáék egy időre fel is emelték a babakocsim támláját, így pedig már sokkal-sokkal jobban kiláttam a kocsiból – nagyon élveztem!
Az Erzsébet kilátóba külön-külön Anya és Apa is felmentek (én sajnos lent maradtam), utána pedig visszaindultunk a Normafára. Hogy a visszaút ne legyen olyan unalmas, kikéredzkedtem a kocsiból, és Apa nyakába ültem a kenguruba. Hát nem szépen mutatunk együtt? Anya szerint le sem tagadhatjuk, hogy közünk van egymáshoz!:-)
Így telt a hosszú hétvége első három napja. Én nagyon jól éreztem magam, igazán jó lenne, ha többször is lenne ilyen időszak!
Puszi mindenkinek,
Emi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése