Hétfőn meglátogattuk Fanniékat, az egész napot náluk töltöttük. Én rögtön otthon éreztem magam és belevetettem magam a játékba. Fanni nagyon aranyos volt és odaadta a játékait! Még azt is tűrte, hogy ölelgetem! Legjobban a babakonyhája tetszett, annyira, hogy sétálni se akartam menni, inkább főztem volna tovább.
Olyan jól elfoglaltuk magunkat, hogy Anyáék nyugodtan tudtak beszélgetni mellettünk.
Zsófi babát is sokszor megnéztem és ha sírt, szóltam, hogy "sí", ha esetleg nem hallaná mindenki.
Őt úgy hívom, "Zsó", Fannit pedig "Sa"-ként emlegetem. Azóta, ha meglátom Fanni fotóját, lelkesen integetek neki és dobom a puszikat!
Az alvás is jól ment, mert sikerült lesötétíteni a szobát és így nem volt olyan hívogató ott is a sok újdonság. Mikor felébredtem, Anyáék épp máshol voltak, ezért megijedtem és sírtam, Csilláék hiába nyugtatgattak. De aztán jött Apa és akkor már minden rendben volt.
A korai sötétben sétáltunk együtt egy nagyot, ez is nagyon tetszett. Először be se akartam ülni a kocsimba, aztán már elfáradtam és akkor beültem.
Este még beugrottunk az érdi Mamáékhoz is, ott is játszottam kicsit és ott vacsoráztunk. Nagyon jó volt őket is újra látni!
Puszi: Emi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése