Tízig számolok!

Tegnap este a pelenkázón az alábbi új tudományommal rukkoltam elő. S hogy lássa mindenki, nem egyszeri a csoda, Apának is bemutattam, amikor hazaért.

Anya: Egy...
Én: Ke!
Anya: Kettő,
Én: Há!
Anya: Három,
Én: Né!
Anya: Négy,
Én: Ö!
Anya: Öt,
Én: Ha!
Anya: Hat,
Én: Nyó!
Anya: Hét,
Én: Nyó!
Anya: Nyolc,
Én: Kije-kije!
Anya: Kilenc,
Én: Tí! vagy Tíz!
Anya: Tíz!

Mint látható, a hetet átugrom. És néha a négyet is. A kilenc a kedvencem, azt nagyon szeretem mondogatni. A tizet pedig nem mindig mondom, de tudom, hogy az jön és nevetek, mikor Anya kimondja. Persze még megszámolni nem tudok semmit, hanem csak mondogatom sorban a számokat, mint egy mondókát. A reklámújságokban vagy a rendszámokon pedig felismerem, hogy számok vannak-e ott vagy betűk. A tudományom innen ered. És onnan, hogy Anyával nézegettük a Tesz-vesz városban az iskoláról szóló oldalt, ott voltak a számok egytől tízig, de azt csak párszor láttam és hallottam. Egy hete egyáltalán nem nézegettük, így Anyáékat tegnap jól megörvendeztettem, amikor elkezdtem szépen sorolni!

Puszi: Emi