Sziasztok!

Szeretettel köszöntelek Benneteket honlapomon, amelyet a 2010. június 4-i, születésemnek nevezett roppant különleges eseményt követően indítottam azzal a céllal, hogy beszámoljak életem főbb eseményeiről és a mindennapok apró történéseiről, valamint csodás képeket is megosszak Veletek! Remélem, legalább annyi örömet találtok az olvasásban és böngészésben, mint én az írásban!

Puszi: Emese

Sziasztok!

2012. július 3-án én is megszülettem! Mesivel megbeszéltük, hogy én is csatlakozom és a továbbiakban együtt működtetjük a honlapot. Így rólam is olvashattok majd és töltök fel képeket is!

Puszi: Julcsi

Timi

Timi
Sziasztok!

2016. január 11-én én is megszülettem, ezzel beléptünk a nagycsaládosok táborába! Én is igyekszem minél több hírt adni magamról és kis (helyesebben nagy-) családunk életéről.

Puszi: Timi
************************************************************************************************************************************************************

2012. május 2., szerda

Mind lebetegedtünk

Már írtam, hogy nemrég beteg lettem, nos, azóta Apa is beállt a sorba, így végül mindnyájan lebetegedtünk. Én azóta már meggyógyultam, és már az orromat se kell szívni. Az étvágyam viszont nem a régi, igaz, lehet, hogy ez nem a betegség miatt van, hanem az ízlésem finomodott. Már a betegség előtti héten kezdődött, hogy nem mindent eszem meg és korántsem a korábbi lelkesedéssel, és időnként ki is köpdösöm, ami nem ízlik. Ez utóbbit Anyáék igyekeznek letörni, de a korábbi önmagamat azóta sem találom. Az antibiotikum miatti hasmenésem már elmúlt.

A betegség óta a nappali alvásom is tönkrement. Akkor mindig felébredtem, hogy eltömődött az orrom és azóta se tudok túl hosszan aludni, 1 óra már jónak számít. Csak negatív rekordokat döntök, a "csúcs" most 30 perc. Egyszer valami csoda folytán sikerült 3 órát aludnom, de azóta se sikerült visszaállni a régi napirendre. Emiatt persze már délután 5 körül kezdek teljesen elkészülni az erőmmel és hisztis vagyok, vagy dülöngélek össze-vissza és álandóan elesem.

Ami Apát illeti, jó náthás lett és belázasodott, emiatt  nem is ment dolgozni három napig, de hanem itthonról dolgozott. Nekem nagyon tetszett, hogy itthon van velünk. Azóta már meggyógyult és megint dolgozik. Anya kezdte a betegséget, ő "csak" náthás lett és a torka fájt kicsit, de sehogyse javult, így végül antibiotikum kellett neki is.

Azóta már mind meggyógyultunk, csak a fenti "szővődmények" maradtak fenn nálam.

Sok puszi: Mesike

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése