Tegnap kiköltöztem Anyáék szobájából és külön szobám lett!
A dolog úgy indult, hogy ha Anyáék 23 óra és éjfél között jöttek be lefeküdni, mindig felébredtem és onnantól már keltem legalább 3 óránként. Ha viszont utána jöttek és nem ébredtem fel, akkor sokkal tovább aludtam egyhuzamban. De akkor is mindig mocorogtam, amikor bejöttek. Úgyhogy szerdán tartottunk egy próba éjszakát: Anyáék lent aludtak a nappaliban, én pedig szépen fent az ő szobájukban. Fél 3-kor dünnyögtem kicsit, de magamtól visszaaludtam, először csak fél 6-kor kellett feljönni hozzám.
A jobb alvásomhoz az is hozzájárult, hogy amennyiben éjfél előtt ébredtem, - mivel már jól halad a hozzátáplálás és biztosan nem vagyok éhes - nem kaptam cicit, hanem Apa vagy Anya visszaaltatott. Apának ez nagyon jól megy, pár perc és már aludtam is. Anyával tovább szokott tartani, vagy nem is sikerül, úgyhogy ez Apa feladata lett. Pár alkalom után már nem is keltem fel éjfél előtt.
A mai első külön éjszakámon is szépen aludtam fél 3-ig, akkor ettem és visszaaludtam, majd fél hétkor keltem.
Mesit nagyon lelkesítette, hogy már ilyen nagylány vagyok és boldogan segédkezett a bútorok átrendezésében. Anya mondta neki, hogy ha még nagyobbak leszünk, akkor majd együtt lakhatunk az ő lila szobájában. Mesinek nagyon tetszik az ötlet! Sajnos ez most még nem működik, mert én nem bírok addig fent lenni, mint ő, ő pedig nem tudna csendben lefeküdni, mikor én már ott aludnék.
Sok puszi: Julcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése