Nyolc hónapos lettem!

A minap lettem nyolc hónapos!

Ebben a hónapban a fő újdonság, hogy - hála a Dévény masszázsnak - végre sikerült hátról-hasra is átfordulnom és ezt lelkesen gyakorlom! Azóta már hemperegni is szeretek, ha elunom magam, fordulok párat, hátha máshol érdekesebb. Sokszor kinézek valamit magamnak, amit szeretnék megszerezni, de még egyelőre nem sikerül célirányosan odahempergőznöm. A kúszás még nem megy, csak hátrafelé tudok haladni, főleg a járóka rácsaiba szoktam betolatni. Mivel előre szeretnék menni, ezt nem is tudatosan csinálom, egyszerűen csak így sikerül. Előre még nem megy, párszor már sikerült a lábamat felhúzni magam mellé, de előre haladni még nem tudok. Kedvenc elfoglaltságom, hogy hason egyszerre csapkodok a lábammal és a kezemmel is, majd elrepülök! Nagyon megkedveltem a csapkodást és a kapirgálást is! Kézzel is csapkodok, és ha sikerült egy tárgyat megszerezni, akkor azzal is. Másik kedvencem, hogy hanyatt fekszem és igyekszem a lábaimmal felkapaszkodni valamire és azt rugdosni - nagyon tetszik, hogy milyen nagy hangokat fejlesztek! A kezem is ügyesedett, már tudatosan meg tudom nyomni a zakatoló vonatom gombjait, még a legkisebbet is, pedig az borsó méretű. Ha a kezembe kerül, folyton ezt nyomkodom, a többiek néha már nem bírják hallgatni.

Szeretem a tükörképemet nézegetni és megfogni. Kezdenek nagyon érdekelni a nyakláncok, órák és más csillogó dolgok. A lámpákat már régóta imádom nézni, akkor is, ha épp nem égnek, várom, hátha felgyulladnak. Ha épp valaki kezében vagyok, tornászokat megszégyenítően hátra hajolok, hogy láthassam a lámpát. A TV is nagyon érdekel, de sajnos elbarikádozza Anya előlem, ha ott vagyok és megy. Mindenesetre igyekszem túlkiabálni, így nem igazán lehet mellettem tévézni. Szeretek pacsit adni és van, hogy kérésre is megy! A Ringatót nagyon élvezem, figyelmesen hallgatom az énekeket, a játékok mulattatnak és boldogan barátkozom a többi babával.

Egyre többet gügyögök! Ezzel már ki tudom fejezni, ha mérges vagyok, tetszik valami, vagy fáradt vagyok és panaszkodom. Ilyenkor más hangmagasságon és mást mondok. Ha éhes vagyok, akkor pedig nagyokat cuppogtatok! Ha szólítanak a nevemen, odanézek. A kedvencem az Ede, eddeddedde, bübübübü. Kiscica módra egész magas hangon is nyávogok, de ezt akkor szoktam, ha tetszik valami.

Az éjszakai alvásom javult, általában kétszer kelek, és ebből az elsőnél többször is sikerült már evés nélkül visszaaltatni. Apának mindig sikerül, Anyának nem megy annyira. Van, hogy ezen kívül is megébredek, de akkor hamar egyedül visszaalszom. Reggel 6 és 7  között ébredek. Nappal viszont egyre rövidebbeket alszom, a hó végére általában már csak kétszer fél órát. Ezen felül, ha kimegyünk, akkor a babakocsiban is szoktam szundítani, kb. 20 perceket. Nappal egyedül nem igazán sikerül az ágyban elaludnom, mindenképp cici kell. Persze ha nem Anya altat, az más. Próbálkoztunk azzal is, hogy fent alszom, de az se hozott eredményt. Estére mindig elfáradok és néha nem bírom ki a fürdésig és bealszom a hintában. Így megy le a függöny:

Vagy vacsi után alszom be:

Valószínűleg fáj a fogam és azért alszom rosszul. Kapom a Chamomillát, 3-3-4 bogyót naponta, ez segít valamennyit. A nyálam így nem folyik annyira és kiegyensúlyozottabb vagyok. Így is mindent és mindenkit harapdálok, ruhán át is akkorát, hogy felsikít, aki épp tart engem! Mondanom se kell, fogam még egy sincs és továbbra se "fehéredik" egyik se, hanem az egész ínyem domborodik, pontosan látni, hogy hol vannak benne a fogacskák.

Bár eléggé kellett kapacitálni, sikerült növelni a szilárd kajcsi mennyiségeimet, ez is hozzájárult a jobb éjszakai alvásomhoz. Éjjel és reggel tejcsizek, tízóraira kapok kb. 50 ml gyümit, ebédre kb. 3/4 üveg főzeléket. Uzsira tejcsizek, vacsim 120 ml Sinemil rizspép, lefekvés előtt is tejcsizek. Plusz a napközbeni alvásokkor is tejcsizek. Vizet is iszom már a csőrös pohárból, bár továbbra is harapom, nem szívom. A kanalazás már tökéletesen megy. Párszor volt, hogy ráharaptam a kanálra és annyira fájt, hogy utána nem is voltam hajlandó enni. Amióta beállítottuk a Chamomilla adagomat, azóta ezzel nincs gond. Lényegében mindent megeszek, a gyümölcsök a kedvenceim! Eddig csak a magában borsó és magában krumpli nem ízlett. Sajnos ebből még nem ehettem:

Mesit nagyon szeretem és akkor vagyok boldog, ha ott van a közelben. Őt is szeretem csapkodni, a haját cibálni, rugdosni, amit megadóan tűr. Igyekszem megszerezni a játékait, nagyon tetszenek az építőkockái és a babaháza! Néha kiveszi a kezemből őket, mondván, hogy épp visszaadtam, én meg ráhagyom.

Minden más ismerőst is széles mosollyal köszöntök. Ha viszont hosszabb ideje nem láttam valakit és jön üdvözölni, sírni kezdek, amikor közel hajol hozzám. A mélyebb férfihangoktól egyébként is sokszor megijedek. De pár perc alatt feloldódom és akkor jöhet mindenki és karba is kaphat!

8400 g vagyok és 72 cm. Hurkáim nagyok, imádom, ha gyurmázzák őket. Tokám akkora, hogy sál szinte nem is kellett. Szemem színe bizonytalan, pár hónapja elkezdett bebarnulni, de ez megállt, most olyan kékes-zöldes-szürkés. Az influenza kicsit engem is elkapott, bár lázam nem volt, de kb. 2 hétig köhögtem, nehezen szabadultam meg tőle. Azóta már jól vagyok! A Dévény masszázsra hetente járunk továbbra is, még mindig sírok, de már nem végig. Mindig változik, hogy hol fáj legjobban.

Sok puszi: Julcsi