Már egy hónap sincs hátra és máris négy éves leszek. Nos, lássuk, milyen vagyok közel négy évesen.
A rajzolás kedves elfoglaltságom, megint sokat fejlődtem. Az állatokkal is próbálkozom, teljesen felismerhető pl. a mackó, cica, elefánt rajzom. Ez annyira szép, hogy Anya se tud szebbet. A házas képeimre már eget, felhőket, virágokat, fát, rá madarat is rajzolok. Szépen használom a színeket is, a fű zöld, a nap sárga, az ég kék, stb. A háznak van ajtaja, ablaka, függönye, háztető, kémény füsttel, mind megfelelő helyen. Az embereknek próbálok ruhát, cipőt is rajzolni, az arányok már egészen jók. Ha megmutatnak valamit, ügyesen megfigyelem és egész jól leutánozom. A betűk, számok is újra érdekelnek, szépen írok A, M, E, F, I, J, K, L, N, B, P betűket, 1,2,3 számokat. Próbálom leírni, hogy MESI, megy is, csak az S dől benne, de ki lehet találni. A színezőket is megkedveltem, már több színnel is dolgozom és törekszem rá, hogy valósághűt válasszak.
Új kedvenceim a foglalkoztató könyvek, szeretem megoldani a feladatokat. Főleg a labirintusos, számolós, kép összehasonlítós, pár találós feladatokat szeretem. A matrica ragasztósakat meguntam, mert annyi matricás album volt mostanában, hogy a legújabbat már nem is nagyon ragasztom. Ha mégis, az egyes matricákat tökéletesen a helyükre teszem, a több eleműeket is ügyesen összeillesztem, alig van legfeljebb egy pici csík köztük.
Még mindig nagy kedvencem az építőkocka, a gyöngyfűző készletemet is bevontam, s így még változatosabb kastélyokat építek. A kirakót is szeretem. A számolásban is haladtam, már kb. 50-ig sorolom a számokat, tovább azért nem, mert elunom közben. Megkedveltem a szintetizátort, ami még Apáé volt. Főleg a dobszólót szeretem hallgatni.
A nyuszi hozott egy rollert! Már az oviban megszerettem, mert van ott is. Az itthonival viszont már fékezni is tudok, szép szabályosan: a jobb lábam van a platón, a ballal hajtok és fékezek a hátsó kerék fékjére lépve. Fordítva még nem megy, csak egy picit merem hajtani jobb lábbal, mert az egyensúlyom ebbe az irányba nem jó. Pl. egy lábon állni, ugrálni se tudtam bal lábbal, jobbal pedig már nagyon jól megy. De gyakoroltuk Anyával, s azóta már 3-4-et egyedül is tudok fél lábon ugrálni. A sarkon járás már jól megy. A tekerős biciklit is remekül hajtom a Sári mamáéknál és a futóbiciklit is szeretem.
A masszázs nagyon fáj Edit néninél, főleg a csípőm és a nyakam. De szerinte már sokat javult, most a csípőm a legrosszabb. A talpamat is kell masszírozni, az se tetszik. Már félek, ha oda kell menni. Az itthoni masszázst egy darabig jól viselem, de a vállamat nem engedem, nagyon csikis. Pedig már sokat puhult, nem fáj, ha masszírozzák. A lépcsőzőgépen is szívesen lépkedek, most nehezebbre állítottuk, hogy jobban kelljen a csípőmet is mozgatni hozzá. Ha Edit néninél nagyon fáj a masszázs, utána agresszív leszek a héten, ha rám szólnak valamiért, rögtön odaütök, durván feleselek, Julcsitól elveszem a játékát, rugdosom, vagy mutatok neki valami rosszaságot, aztán leutánozza, én pedig leszidom és a fejére csapok. Az oviban is sokat feleselek, lökdösődöm. Egyszer az óvónénit is leköptem, mert rám szólt. Emmával most elég sokat kakaskodom, de ettől még szeretek vele lenni. Anyához is jobban ragaszkodom, örökké vele akarok lenni és állandóan a sarkában vagyok. Emellett káromkodok vagy idétlen dolgokat mondok folyamatosan. Ha kevésbé erősen masszíroznak, akkor enyhébbek ezek a tünetek, s Julcsival is jobb a viszonyom.
Ilyenkor szépen magyarázok neki, tanítom a szavakra, együtt nézzük a Böngészőjét, vigasztalom, ha sír. Vagy azt játszom, hogy én vagyok az anyukája, viszem oviba, orvoshoz, stb. Imádok bemenni hozzá, ha felkelt. Annyira, hogy igyekszem valami olyan zajt produkálni, hogy felébredjen. Szeretek Ki jön a házamba?-t játszani vele, amikor kitárom a kezem, ő pedig odaszalad és hozzám bújik.
A mozgásomon látszik, hogy harmonikusabb, a futásom is szebb lett, bár még mindig nem emelem eléggé a térdemet. A kezem is ügyesedett - bár lehet, hogy a rajzolás miatt -, már nem borogatok ki mindent, s nem eszem le magam annyira. Rollerezés közben és után már leteszem a sarkam, ha gyalogolok. Itthon viszont nem teszem le a papucsban.
Éjszaka sokszor kimászkálok még mindig. A délutáni alvást igyekszem szabotálni, de ha több nap kimarad, akkor kiállhatatlan leszek. Egy nap kihagyást már egész jól bírok.
Ha itthon vagyok, nem lelkesít, ha oviba kell menni, ha ott vagyok, nem akarok hazajönni. Anyák napja előtt kicsit beteg voltam, de az ünnepségre bementünk. Mikor megjöttünk, rögtön körém sereglettek a barátaim, és én is boldogan szaladtam be velük.
Szépen énekelek, kezd csiszolódni az énekhangom. A dallamot egész jól eltalálom. Szerepelni még mindig nem szeretek, ha figyelnek rám, nem produkálom magam.
A mesék közül már a Grimm legszebb meséit és az Icinke picinke meséket is megszerettem, pedig ezekben kevéshez van kép. Érdekelnek emellett a történelmi témájú mesék az Olvass magadnak sorozatból. Ezek még Anya és Apa könyvei voltak, emiatt is szeretem őket.
Ha akarok, szépen felöltözök egyedül, csak a gatyámat kell begombolni. A zippzárt már fel tudom húzni. Persze legtöbbször nem akarok egyedül öltözni és a levetett ruháimat is szanaszét hagyom. Szeretek segíteni Anyának porszívózni, mosogatógépet kipakolni és bekapcsolni. Részt vennék a főzésben is, de nem akarom betartani a szabályokat. A kertben szeretem locsolni a virágokat vagy gereblyézni fűnyíráskor.
Imádok csajosan öltözködni, még mindig kedvenceim a pörgős szoknyák.
Sok puszi: Mesi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése