A hónap az oviba beszokással telt. Pár nap után már voltak kisebb foglalkozások, ez mindig élmény nekem és élvezem, mindenben részt veszek. Ekkortól már jobban szerettem járni. Szoktunk tornázni, énekelni-mondókázni, gyurmázni, ragasztani, festeni, vágdosni. Sokszor mesélnek az óvónénik, ezt is nagyon szeretem. Az első héten még együtt vittek Anyáék reggel, akkor mindig sírtam, aztán második héttől már a rendes kerékvágásban, Apa vitt és Anya hozott. Második-harmadik hét körül már Apának nem sírtam reggel. Ha reggel mégis Anya vitt, akkor sírtam, csak nemrég óta van, hogy már neki sem sírok. És az oviban is egyre kevesebbet. Az óvónénik szerint inkább elfáradtam és akkor kezdett hiányozni Anya. Akkor vigasztalanul sírtam, de aztán, mintha elvágták volna. Ez is egyre ritkult. A tornateremben először sírtam, mert eszembe jutott, hogy a nyílt napon Anya is ott volt, és nem értettem, most miért nincs. A nyílt nap egyébként még március körül volt és én emlékeztem rá! Máskor is emlegettem, hogy azért sírok, mert a beszoktatás elején még ott volt velem Anya, most meg nincs.
Az udvaron jobban szeretek lenni, délután haza se akarok jönni. Nagyon örülök, hogy Mesi át szokott jönni a mi udvarunkra. A csoportszobában még nem annyira érzem komfortosan magam, ezért ott volt, hogy délután sírogattam, amikor még nem jött Anya.
Eleinte még tartottam a gyerekektől, mindig azt meséltem, hogy mindig bántanak, ellöknek, rám csapnak. Anyával már a Katicás időkben is sokat beszélgettünk erről, hogy többen vagyunk és véletlenül is történhet ilyen, de akkor nem volt áttörés, sőt egyre jobban tartani kezdtem a gyerekektől. Itt az oviban viszont pár hét alatt szép lassan elmúlt ez a félelmem, azóta már nem mondom, hogy bántanak. Leginkább Kittivel barátkozom, de sokszor emlegetem a két Grétinket is, hogy velük játszottam.
Az óvónénikről is először azt meséltem, hogy félek tőlük, de ez is oldódott. Először Szilvi nénit szerettem meg, először tőle is féltem, de azóta már megszerettem. Aztán Anikó nénit is megszerettem. A dadus nénink, Györgyi néni még nem áll ilyen jól nálam, nagyon mély hangja van, ez is ijesztő nekem.
Időnként Anya nem ért oda délután időben és akkor átmehettem Mesiékhez, de volt, hogy csak az ügyeletes csoportba mehettem. Ez viszont nem okozott különösebb gondot.
A szobatisztaságban a beszoktatós héten nagyon visszaestem, de aztán a következő hétre rendeződött a dolog. Azóta az ovi miatt már nincs probléma. Viszont mióta éjjelre nincs pelusom, szinte minden éjjel egyszer felébredek és bömbölök, ilyenkor vagy megyek pisilni, vagy már az is elég, ha bejön Anya, akkor megnyugszom és alszom tovább. Aztán van, hogy utána megint felébredek és akkor már kimegyek pisilni. Van, hogy nem érek oda és becsurog, ettől eléggé kétségbe esem. De az ágyba nem szokott bemenni, onnan még időben kikelek. Nap közben se szeretek pisilni menni, nem akarom otthagyni a játékot. sokszor egy picit becsurgatok.
Az ovi óta kevesebbet alhatok, emiatt jellemzően fáradtabb vagyok. Reggel 6.45-kor kelünk, mert Mesinek már 8-kor foglalkozás van. Délután csak max. 2 órát alszunk az oviban, ami nekem kevés, itthon előtte többet aludtam. Este csak 9-re kerülünk ágyba, sajnos Apa elég későn ér haza, így nem tudunk előbb elkészülni. Sok nekem ez így, Anya is hiányzik, így nagyon anyás lettem, mindent vele akarok csinálni, és nyűgös - hisztis is vagyok, nem fogadok szót, elengedem a fülem mellett, ha szólnak, vagy leroskadok, elszaladok, dobálom a játékokat. Jellemzően öltözködni, kezet mosni, fogat mosni nem akarok.
Az óvónénik szerint az oviban nincs velem gond, ott szépen öltözök, eszem, alszom, néha bömbölök vagy visítok, de ez is egyre ritkább.
A mozgásom is fejlődött, már pár mp-ig tudok egy lábon állni. A Sári mamánál már tudtam tekerni a tekerős biciklit pótkerékkel, csak be kell indítani kicsit. Az építőkockákból egyre szebb és változatosabb tornyokat építek. Szeretek rajzolni - festeni, néha már embert is próbálok, de legtöbbször csak színes foltokat készítek. Vágdosni is imádok, de még csak papírfecniket gyártok. Ragasztani is próbálok. A feladatos könyvek is érdekelnek, főleg a matricákat szeretem megkeresni és beragasztani a megadott helyre. De a párosítós feladatok is jól mennek, és a különbség keresős feladatok is érdekelnek. A vonal rajzolósakat is egész ügyesen csinálom. A színezéssel sokat haladtam, már igyekszem betartani a kontúrokat és legfeljebb picit megyek ki. A labirintusos-útkeresős feladat még nem megy, de érdekel. Azért ezek még nem kötnek le sokáig.
A kirakókat és a memóriajátékot még mindig nagyon szeretem, ezekkel hosszasan elfoglalom magam. Meséltem Anyának, hogy az oviban Kittivel együtt is játszottam memóriajátékot vagy kirakót - ilyenkor egyet én, egyet ő rak be.
Érdekel - Mesi révén - az angol is, pár szót már én is megjegyeztem, főleg a Dórából: red, green, blue, sister, brother.
A betűk közül már jópárat felismerek a számítógépen. A számolás nagyon érdekel, már szépen elszámolok húszig, és kb. tízig elég jól meg is tudom számolni a dolgokat, legfeljebb 1-el tévesztem el. Szívesen szórakoztatom magam azzal, hogy megszámolok mindenfélét.
Én is nagyon szeretek TV-zni, főleg a Kisvakondot és a Milót szeretem. És az édességet is szívesen eszem, viszont sokszor csak belekóstolok, vagy csak pár falat elég, és ha ez megvolt, otthagyom.
Sok puszi: Julcsika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése