Már meséltem, hogy a hónap legfőbb újdonsága, hogy elkezdtem összeolvasni! Nagyon gyorsan fejlődök, szavakat már egész gyorsan kiolvasok, sőt már a kisbetűket is tudom, s így mondatokat is el tudok olvasni. És meg is jegyzem, mit olvastam! Így a mesekönyveket is próbálom már olvasgatni, 4-5 mondatot szívesen végigolvasok. Csak a sokféle design-os írás zavar meg, pl. hogy az i, j, betűket sokszor megtévesztően írják. Meg a sok külföldi szó is zavaró, amit nem értek, mikor elolvasom. Az első hetekben folyton olvasni akartam, ami túlságosan elfáraszt, így végül az esti mesét is előre kellett hozni a fürdés elé, mert teljesen felpörögtem, hogy közben én is olvasom.
Az írással is lelkesen haladok! Már hosszú szavakat, több szavas kifejezéseket is próbálok leírni. Időnként tükörírással írom a betűket vagy a számokat (pl. az S, N, Z, 6, 9, fordítva néz ki), vagy jobbról balra haladva. A N betű még néha kifog rajtam, nem hallom meg a szóban és kihagyom.
Az ovikezdés jól ment! Némi gondot jelentett, hogy korábban kell kelni, az első napokban nehezen haladtam a reggeli teendőkkel a fáradtságtól, de hamar beálltam az új kelésre. Viszont lelkesen mentem már az elejétől. A többiek is behozták a biciklit a jóidőben, így én is újra rákaptam és sokat biciklizek az oviban. Sajnos a fejlesztő torna nem lesz idén az oviban, de minden nap van torna, amin direkt miattam csinálunk nyújtó gyakorlatokat is. Ezekkel a lábam egyelőre nem romlott le.
Haza viszont nem akarok gyalog menni, mert lett egy új német juhász kutya az egyik háznál, akitől nagyon félek, nagyon ugat és nekiugrik a kerítésnek. Mostanában még a kiskutyáktól is félek és ezt Julcsira is átragasztottam.
Az oviban továbbra is Emma a legjobb barátom, és mindenben őt követem, az ő véleménye számít. Ha nincs ott, akkor viszont már másokkal is próbálok játszani.
Az ovikezdés óta megint visszaesett Julcsival a kapcsolatom, sokat bosszantom megint, és tetszik, hogy bömbölni kezd, de aztán meg idegesít, ha bömböl. Folyton irányítani akarom mindenben, semmi teret nem engedek neki. Őt is majmolom, mivel nagyon anyás lett, így én is ragaszkodom, hogy nekem is minden jusson Anyából, ami neki, pl. én is fogni akarom a kezét, hétvégén én is rohanok át Anyáékhoz odabújni. És a dacolásban is utánozom, én is durcáskodom, elszaladok, nyavajgok. És már nekem is kell rongyi.
Voltunk a neurológus doktornéninél is, de nem sok újat mondott, most a genetikai betegséget mondta a lehetséges okok közül, hogy az a legvalószínűbb, hogy amiatt lábujjhegyezek. Merthogy szerinte az oxigénhiány vagy fekvési rendellenesség miatt ekkorra már el kellett volna múlnia a sok Dévényezés mellett. Korábban meg épp azt mondta, hogy annak van legkisebb esélye, hogy genetikai oka van. Lenne erre egy elég kellemetlen diagnosztikai vizsgálat, ami a genetikai betegséget kimutathatná vagy kizárhatná, de ha meg is csinálják, nem tudnak más kezelést ajánlani, csak a gyógytorna, Dévény jön szóba akkor is. És nem mindenkinél mutatja ki ebben a korban. Úgyhogy egyelőre Anya nem akarta.
Engem is elért a Jégvarázs őrület: meg is néztük a filmet itthon, de nagyon féltem tőle, párszor ki is akartam kapcsoltatni. Azért segített, hogy Anya közben próbálta magyarázni, mi történik, így végül csak' végignéztem. De csak többszöri átbeszélésre értettem meg. A figurák viszont nagyon tetszenek, főleg Elsa. Van már jégvarázsos pólóm és pizsamám is, nagyon boldog vagyok velük. A farsangon is az akarok lenni.
Gabi néni esküvője kapcsán fő téma lett, hogy ki kibe szerelmes: én megint Istvánba vagyok! Sajnos Réka is, és István hol őt, hol engem választ. Nagyon boldogan meséltem, hogy egyszer azt mondta: "Mesikém, mindjárt jövök, egy perc!" Puszit is adtunk már egymásnak!
Sok puszi: Mesi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése