Sziasztok!

Szeretettel köszöntelek Benneteket honlapomon, amelyet a 2010. június 4-i, születésemnek nevezett roppant különleges eseményt követően indítottam azzal a céllal, hogy beszámoljak életem főbb eseményeiről és a mindennapok apró történéseiről, valamint csodás képeket is megosszak Veletek! Remélem, legalább annyi örömet találtok az olvasásban és böngészésben, mint én az írásban!

Puszi: Emese

Sziasztok!

2012. július 3-án én is megszülettem! Mesivel megbeszéltük, hogy én is csatlakozom és a továbbiakban együtt működtetjük a honlapot. Így rólam is olvashattok majd és töltök fel képeket is!

Puszi: Julcsi

Timi

Timi
Sziasztok!

2016. január 11-én én is megszülettem, ezzel beléptünk a nagycsaládosok táborába! Én is igyekszem minél több hírt adni magamról és kis (helyesebben nagy-) családunk életéről.

Puszi: Timi
************************************************************************************************************************************************************

2016. december 7., szerda

Ötvenhárom hónapos lettem

A hónapban rendben zajlott az ovis életem, már Kamilla nénivel is egész megbarátkoztam. A tavalyi óvónénink, Anikó néni egy másik csoportba került, nálunk meg csak egy óvónéni maradt, Szilvi néni. Délután Kamilla néni szokott besegíteni, aki nem óvónéni, hanem gyógypedagógus és pedagógiai asszisztens. Eleinte csak két délután volt, de mióta egy másik csoportba jött egy új óvónéni, azóta oda már nem kell mennie és így négy délután van velünk 4-ig. Anya és Mesi általában 1/4 5-re jönnek értem, mivel Anya Mesiért 4-re tud menni. Így az ügyeletes csoportban is szoktam kicsit lenni, de nem zavar különösebben. Valamivel kevesebbet kézműveskedünk, mint tavaly, de én jól érzem magamat. Szeretek verset tanulni és énekelni is, itthon lelkesen mutatom be, miket tanultunk. Már 4-5 versszakost is megjegyzek.

Az oviban nagyon jó kislány vagyok, szót fogadok, sose hisztizek, mert akkor leültetnek egy székre és azt nem szeretném. Gyöngyi néni szerint nagyon udvarias is vagyok, mindent megköszönök. Amikor megyünk haza, akkor többször is elköszönök. Imádok napos lenni, alig bírom kivárni, hogy rám kerüljön a sor.

A Kosárovit továbbra is szeretem. Sokszor fogózunk, vagy jégszobros játékot játszunk, máűskor célba dobunk egy zsámolyba. Azt is meséltem és meg is mutattam itthon, hogy mi a kosaras tartás, hogyan kell a labdát eldobni és aztán integetni neki.

Csaba bácsi tornáján többször is kicsúfoltak. Először nagyon kiborultam, zokogva jöttem vissza és azt mondtam, hogy soha többet nem akarok menni. Aztán megbeszéltük, hogy nem kell vele törődni, meg ügyes voltam, hiszen kaptam matricát és azt csak az ügyesek kapnak. De engem akkor is zavar. Utána is csinálták, akkor is elkedvetlenített.

Az úszást is nagyon szeretem, lelkesen mesélem, hogy egy csövet kell fogni és jár a láb, jár a láb! A fejemet is be merem tenni picit. 

Pár alkalom úszás máris annyit javított a hasizmomon, hogy éjszaka már nem járok ki pisilni, hanem átalszom! Egész idáig minden nap kijöttem egyszer éjszaka. Eleinte annyira megviselt az izomláz, hogy nappal is a padlóra pisiltem, azóta ez is rendeződött, de nappal azért még mindig becsorgatok kicsit.

A Nevelési Tanácsadó véleményét is megkaptuk, eszerint értelmileg bőven a korom előtt járok, 5-6 éves szinten vagyok. Úgyhogy az nem volt baj, hogy nem minden ábrát tudtam leutánozni. Mozgásban viszont van lemaradásom, a csecsemőkori reflexekből még mindig nem épült le mind, ezért a koordinációm még nem elég fejlett, bizonytalan helyzetekben kaszálok a kezemmel, a kéz-láb elkülönült mozgása nincs meg: ha a lábamat kell emelni, a kezem is emelem, stb. A mozgásokat nehezebben vagy nem tudom leutánozni. A vélemény hatására a Gézengúzban is komolyabban vesznek és egyéni tornára kezdtem járni a hó végétől. Manuálterápiát is javasoltak, s hogy vegyünk egy forgószéket, mert az sokat javíthat.

A lábam még mindig nem jó, sokat ugrabugrálok továbbra is, pedig már voltunk vagy ötször Edit néninél, ami eddig mindig elég volt. Lehet, hogy a szupinált cipő az oka, annak keményebb valamivel a talpa és az Mesinek is ártott. Nyár eleje óta hordom, azóta egyre rosszabb a mozgásom, október óta szinte folyton lábujjhegyezek, a jobb lábamra nem akarok ráterhelni. Sokszor panaszkodok is, hogy fáj a lábam, vagy a hasam, utóbbi miatt nem akarok pisilni, orrot fújni. Úgyhogy a hó végén elhagytuk a szupinált szandit, hátha lesz javulás. Csak így meg a bedőlt bokám ügye nem halad...

Nagyon sokat bömbölök, amivel Anyát már az őrületbe kergetem, ugyanis amint megjön értem az oviba, találok magamnak valamit, ami nem tetszik és bömbölök hazáig. Aztán folytatom, ha bármi kellemetlenség ér, vagy üvöltözök, levagdosom a játékokat, vagy magamat. Úgyhogy Anya ki is valagázott párszor, az utóbbi napokban pedig rögtön megyek a büntibe, ha rákezdek erre. Ez utóbbi segített valamit.

Vagy a Télapó! Mert nagyon féltem, hogy nem fog nekem semmit hozni, ha rossz vagyok. Úgyhogy be is vezettem magamnak az "Első szót" - azaz, hogy első szóra csinálom, amit kér Anya. Ahogy közeledett a Mikulás napja, már egész sokszor sikerült rátalálnom erre a vonalra. Amiatt is nagyon féltem, mert egyszer, még régebben becsaptam Anyát, és azt mondtam, hogy pisiltem, pedig nem, aztán meg bepisiltem. Akkor mondta, hogy ezt látja a Télapó és majd virgácsot hoz. Ettől nagyon féltem és el is keseredtem, hogy én akkor nem fogok semmit kapni. Anya mondta, hogy azt is látja, hogy beláttam, a rosszaságot és azóta nem fordult elő - de akkor is már előre elkeseredtem.

Szeretek a társasjátékok bábuival játszani mindenféle történetet. Nagy kedvenceim a stickies-ek is. Szeretek rajzolgatni, színezni is. A várépítésben már profi vagyok, felhasználom az összes kockát!


A feladatos könyveket is szeretem, főleg a matricákat ragasztani, és a matekos feladatok is nagyon érdekelnek.

Mesivel még mindig változó a viszony, de a hónapban már nem volt olyan  feszült, nem bántott ok nélkül. Viszont imád bosszantani, én meg rögtön felkapom a vizet. Van, hogy sokáig szépen játszunk, aztán egy pillanat alatt áll a bál.

Ez itt egy remek kép rólam, a keresztelőn készült:


Sok puszi: Julcsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése