A hónapban sokat fejlődtem! Nagyon jó baba vagyok, szinte csak eszem, alszom, még keveset vagyok fenn.
Ahogy haladt a hónap, a napirendem egyre jobban kialakult. Éjjel általában kétszer kelek, eszem, aztán alszom tovább. Sajnos a pelusom ezt nem bírja reggelig, ezért vagy át kell pelenkázni éjjel - ami nagyon nem tetszik, vagy átázok reggelre. Bevezettük, hogy este 8 órakor kezdődik a fürdetésem, erre szépen beálltam, és felébredek az alvásból akkor is, ha nem sokkal korábban aludtam el. Fürdés után van, hogy túlságosan felélénkülök, és hosszabb idő elaltatni, kérem mindkét cicit. De aztán szépen alszom az első kelésig. Ennek ideje egyre későbbre tolódott a hó folyamán, s az utolsó héten már többször is előfordult, hogy csak egyszer keltem, fél 3-kor, aztán már csak reggel 6-7 körül.
Az evéssel is szépen haladtam, a hó elején még sokszor előfordult, hogy kétszer is neki kellett állni, mert bealudtam, aztán hamar éhes lettem. A hó végére kialakult az a rend, hogy felébredek, sírok, mert nagyon éhes vagyok, eszem; aztán játszom kb. fél órát; ekkor elkezdek panaszkodni, mert elfáradtam; megint eszem és be is alszom a cicin vagy szépen le lehet fektetni, és könnyedén magamtól elalszom. Ilyenkor egy jó nagyot alszom, 3 órát is akár, aztán ugyanez a rend ismétlődik. Az azért fontos, hogy ne nagyon beszéljenek hozzám, és ne legyenek hirtelen nagy zajok, mikor készülök elaludni, mert attól felélénkülök és aztán már nem sikerül elaludni. Azt persze szeretem, ha előtte kézben vagyok, de ilyenkor is az a jó, ha legfeljebb csak duruzsolnak nekem, vagy halkan énekelnek. Ezzel a módszerrel a Mamáimnak is sikerült elaltatni! Aludni hason szeretek.
Ha nem fektetnek le időben, akkor viszont nagyon nehéz elaltatni, teljesen túlpörgök, folyton cicizni akarok, aztán túleszem magam, vagy a legkisebb zajra is felébredek elalvás közben. Nagyon ki tudok borulni, akár el is kékülök, úgy sírok. Autózni se igazán jó még, utálok a mackós kinti ruhámban beülni az ülésbe, ez ellen mindig kiabálok. Aztán meg nem alszom el rögtön az autóban és épp akkor aludnék el, amikor már odaérünk, a kiszállásra megint csak felébredek. Egy napra legfeljebb egy ilyen túra jöhet szóba - egyik nap volt a csípőszűrés délután, utána meg Edit nénihez mentem, na ettől teljesen kiborultam, az éjszaka közepén 2,5 órát fenn voltam és csak sírtam, ha be akartak tenni az ágyikómba. Azóta nem volt ilyen túlterhelt napunk, úgyhogy nem is fordult ez elő. A babakocsiban szívesen vagyok, el is alszom, lényeg, hogy teli pocival induljunk. A beöltözést ennél se szeretem. A hintában még nem annyira vagyok el, mert nem látok ki. Este van, hogy ebben szunyókálok, míg a többiek vacsiznak.
Az autós ülésben viszont szeretek ücsörögni, innen jó nézelődni. Evés után sokszor ülök itt, ha nem sikerül büfizni.
A köldököm nagyon nehezen gyógyult be, a hónapban már nem nedvedzett, de elég furcsán néz ki, mintha a vadhús még mindig rajta lenne. Majd megmutatjuk a doktornéninek a 2 hónapos státuszon. Emiatt a fürdésbe csak most kezdek belejönni, mert az első hónapban nem fürödhettem nagy vízben. Már kezdek kicsit pacsázni a lábammal, de még nem éreztem rá igazán, milyen jó beteríteni Apát. Az öltözést viszont utálom, mindig borzasztóan sírok tőle. A testápoló krémezés is rémes. Előtte viszont szeretek pucérkodni Apával:
Egyébként nyugodt baba vagyok, legfeljebb akkor sírok, ha beakad egy büfi, vagy ha teli a pelus.
A BCG oltásom egyáltalán nem indult be, az ég világon semmi se látszik, nem is tapintható. De nem kell újra oltani, a doktornéni szerint már nem szokás.
A hó közepén volt egy kisebb hasmenéses betegségem, sokat fájt a pocim, ettől sokat sírtam, össze-vissza ettem és aludtam, hasra nem is lehetett tenni. Pár napig küzdöttünk, mire Anyának eszébe jutott, hogy Normaflore-t én is kaphatok, ettől rögtön jobban lettem, két nap után szinte teljesen rendbe jött. Azóta előfordul, hogy néha zubog a pocim, de nem fáj, nem zavar.
A hó végén voltunk a szemészeten, mivel születésem óta váladékozik a szemem és nem javult, a szemcseppek ellenére se, sőt romlott. El volt záródva a könnycsatornám mindkét szememnél, ezért begyűlt a könny és begyulladt. Átmosták, sírtam a macerálástól, de utána hamar megnyugodtam. Azóta máris sokat javult.
A mozgásban is sokat fejlődtem. Már a hó elején a kezemet kitámasztva emelgettem a buksimat, azóta egyre tovább tudom tartani és magasabbra is emelem. Ez itt a hó elején készült:
Ezek már a hó végén:
A hó végén kétszer is előfordult, hogy hasról hátra átfordultam balra. Csak titokban csináltam, Anya nem látta, úgyhogy jól meglepődött, mikor háton talált. A hó közepén már szépen figyelgettem a zenélő forgómat, követtem a szememmel, ahogy jön és elmegy a soron következő állatka. Ezen felbuzdulva elővettük a játszószőnyeget is, de először idegesített, úgyhogy elraktuk. Egy hét múlva újra elővettük, akkor már tetszett! Azóta ügyesen paskolom a lógóit, a zenélős napocskát olyan erősen is tudom, hogy megszólal! Az ágyban tudok kúszni előre, mindig a sarkában keresem a cicit - bár állítólag ez nem jó, a feszesség jele. A kezecskéimet se nagyon nyitogatom, legfeljebb szopizáskor, és a lábujjaimat is sokszor bekarmolom, ez se jó jel. úgyhogy fürdés előtt szoktunk Anyával kicsit tornázni.
Anyáékat már mosolygással is megajándékozom. Február 27-én volt az első ilyen pillanat, épp Anya kezében voltam és az altatómat énekelte, én pedig többször is rámosolyogtam. Azóta már Apára és Mesiékre is mosolygok!
A cumisüveget elfogadom, de kicsit szokatlan nekem. A cumit csak akkor szeretem, ha egyébként minden rendben. Ha le akarnak nyugtatni vele, amikor nyugtalan vagyok, attól még idegesebb leszek. Szeretem a textil pelust is begyűrni a számba, vagy az öklömet eszegetni.
A hófordulón 4780 g voltam, a 62-es ruhákat már szépen kitöltöm. Szemem mélykék.
Sok puszi: Timci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése