A hónapban szépen beálltunk az új rendre. Reggel Apa készített minket és ő is visz az oviba. Délután is vagy ő jött értünk, vagy a mamáink. Anya Timivel még nem jön, mert egy csomóan betegek most az oviban, van egy hasmenéses-hányós baci forgalomban és mellette még három féle köhögős-torokgyulladásos. Este is Apával fürdünk és fekszünk le, míg Anya Timcit altatja. Timcit sajnos keveset látjuk, mert folyton alszik, panaszkodtunk is, hogy nem is segíthetünk Anyának. Szeretjük nézni a pelenkázását, mindig rohanunk oda, ha ez következik.
Én is beteg lettem, először hasmenésem volt, aztán mire épp rendbejöttem volna, elkaptam Mesitől a köhögős-torokfájósat. Úgyhogy egy hetet én is hiányoztam. Amíg itthon voltunk, rosszabbul viseltük, hogy Anya csak a gondozási tevékenységekre ér rá, az idő elmegy az evéssel, lefektetéssel, az orvosságok beadásával, állandó orrfújással, stb., s nem marad ideje velünk játszani. Itt épp igyekezett a kedvemre tenni, de erre csak ritkán jut idő:
Amikor oviba járunk, akkor rendben mennek a dolgok. Illetve a szobatisztaságom még mindig nem jött helyre. A matricás módszer elég jól működött egy ideig, aztán meg elfogyott a pelusom és azzal motiváltak, hogy nincs már több. Végül megláttam, hogy Apa hozott egy új csomagot, onnantól oda lett a motivációm. Aztán Anyától kérdeztem, hogy meddig lesz pelusom, mire ő mondta, hogy már várja, hogy mikor mondom, hogy már nem kell nekem. Ezen felbuzdultam és mondtam, hogy nem kell, és egy napig ment is a dolog, de aztán megint nem. Nappal is sokszor becsurgatok egy kicsit, de csak itthon.
Anya volt fogadóórán, s mondta az óvónéni, hogy az oviban nincs semmi gond ezzel, szépen megyek magamtól, intézem, küldeni se kell. Szépen öltözködök is egyedül - itthon ezzel is dacolok, elszaladok, s segíteni sem engedem, de magamtól se csinálom. A képességfelmérésem nagyon jó lett, a szókincsem kiváló, kezdek már barátkozni is a többiekkel. Eleinte csak a meséknél és mondókáknál ültem oda a többiekhez, azóta már a rajzolós, társasozós tevékenységekben is részt veszek. Irányító szerepet nem vállalok. A mozgásban viszont éretlen vagyok, így továbbra is javasolták a fejlesztő tornát. Az obiban is szoktam panaszkodni, hogy fáj a lábam. Az emberrajzom még fejletlen, de ez a koromnak megfelelő. Pár testrészemet nem tudtam megmutatni, pl. bokámat, csuklómat, csípő - derék különbségét nem tudtam. A kauzális összefüggések remekül mennek, és az időrendi sorrendes feladatot is jól tudtam. Összességében az óvónénik szerint bőven meghaladom a koromat és "látszik, hogy itthon sokat foglalkoznak velem". A logopédiát egyelőre nem látják szükségesnek, a s-sz nem nagy gond, a r betűre kell jobban figyelni, mert azt hosszabb idő alatt lehet helyrehozni. Anya azért kérte, hogy nézzen meg a logopédus, de még mindig nem került rá sor. Érdekes, hogy bábokkal/figurákkal mesélőset csak mostanában kezdtem játszani az oviban, pedig itthon már régóta hosszasan játszom ilyet.
A hónapban én is elkezdtem a fejlesztő tornát, így Mesivel ketten járunk az Orsi nénihez. Szépen csinálom a feladatokat, szívesen próbálkozom a nehezebb feladatokkal is. Eddig annyi hatását látjuk, hogy a járdaszegélyen egyensúlyozás jobban megy, már nem kérem, hogy fogják a kezemet, de azért még mellé-mellé lépek. Itthon sokat lábujjhegyezek, ezért voltam Edit néninél is. Először nagyon féltem, sírtam, be se akartam menni, de aztán megnyugodtam, amikor megtapasztaltam, hogy nem olyan vészes. Sajnos itthon továbbra is lábujjhegyezek, s sétálni se szeretek, nem akarok gyalogolni. Főleg a bakancsomban panaszkodom, hogy fáj a lábam.
Puszi: Julcsika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése