A nyár végén már nagyon vártam, hogy kezdődjön az ovi! A tanévet egy másik oviban, a Maci oviban kezdtük, mivel még mindig nem fejeződött be a mi ovink tetőfelújítása. Otthonról elég messze van, minden nap kocsival kell jönni-menni. Az ovi nagyon szép, egy szép tágat tetőtéri szobában vagyunk, ami nagyobb, mint a csoportszobánk. Külön öltözőnk is van. A kert is szép tágas, van sok játék. Nagyon szeretem a mászókát, legtöbbször azon játszom. Nagyon szeretek oda járni! Lett egy új óvónénink, Edit néni, nagyon kedves, máris megszerettem.
Sajnos a nyáron kezdődött hányingerem tovább romlott azzal, hogy minden nap autózunk. Sokszor rosszul leszek az autóban, úgyhogy egy zacskót is rendszeresítettünk. Főleg a hirtelen fékezés - gyorsulás zavar. De egyelőre nem hánytam.
Mesivel elég jól megvagyunk, ha időben eszünk és én délután is alszom. Ha az oviban felébresztenek a többiek, estére már sírós vagyok. Amúgy szépen hosszasan eljátszunk, főleg ha senki se figyel minket. Ha megjelenik valaki, sokszor rögtön vita támad. Ezt neki rajzoltam és írtam:
Ezt pedig Apáéknak:
Továbbra is sokszor dacolok, meg se hallom, amit mondanak. Az se változott, hogy estére továbbra is becsurgatok a bugyiba, minden nap. Az étvágyam leromlott, mindenre fújolok.
A lábam továbbra is rossz, kiskacsába állnak a lábfejeim, ezért elkezdtünk járni kiropraktikára. A doktorbácsi szerint a nyakamnál az atlas csigolya van elmozdulva, az a fő gond. Egy pisztoly szerű eszközzel lehet visszaütni a helyére. Félek az egésztől, ezért sírok, ha én következem. Mellette járunk egy új gyógytornász nénihez, Eszter nénihez, akihez már nyáron is jártunk. Nagyon kedves, ezért szeretek járni. Mesivel ketten járunk, így csak nekünk talál ki feladatokat. A tornán eléggé elfáradok, este hamar elalszom.
Sok puszi: Julcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése