A hónapban nagyon beindult a beszédem, ami talán annak is köszönhető, hogy Apa itthon volt 4 hétig, mivel új munkahelye lesz. Így napközben is sok beszédet hallottam. Már próbálok mindent megnevezni, általában az első 2 szótagot mondom. Szép tisztán ejtek mindent, még a r betű is egész szép, nem j, csak nem pörög még. Sok dolgot már teljesen jól mondok, pl.:
Julcsi
Timi
Lencsi
Ezek pedig az aranyos mondásaim:
kardi - kardigán
rondi, jongyi - rongyi
Amma - Emma
pinta - palacsinta
tatató - takaró
pószi - porszívó
mátó - mártogatós
póta - posta
sosi - zokni
Elment. Ement. - Elment.
Eltünnt. - Eltűnt.
pita - cipő
Szeretek Mesiékkel lenni a közös szobában, éjjel egyre ritkábban ébredek fel. Az elalvás viszont eltart egy darabig, s ha nem sikerül hamar elaludni, akkor mindent leszedek magamról, amit csak tudok és aztán mindent kidobálok az ágyból:
Néha nem sikerül elaludnom, és már nagyon zavartam Mesiéket, akkor átkerültem Apáékhoz az utazóágyba, és ott karattyolhattam, aztán elaludtam. Vagy éjjel párszor nagyon sírtam, és akkor átvittek, ott rögtön megnyugodtam. Némi problémát jelent, hogy én nem szeretek sötétben lenni, mert félek, Mesi viszont úgy nem tud elaludni.
Kb. október elejétől elhagytuk a délutáni cicizést, mivel a nyár vége óta már nem igazán nyugtat meg, közben folyton fészkelődök, vagy csapkodom anyát. Helyette énekel nekem, aztán megyek az ágyba. Félek egyedül, úgyhogy jó ha nyitva az ablak, vagy az ajtóm és van némi háttérzaj. Akkor tudom, hogy nem vagyok egyedül. Azért így nehezebben alszom el, kb. 20 percet még karattyolok - panaszkodok. Rosszabb napokon nem is sikerült elaludni. Akkor este már kivagyok, és folyton elesek.
Továbbra is egyik kedvenc játékom az autózás.
A hó végén elkezdett érdekelni az építés, és október 5-én felépítettem első kockatornyomat!
A sikeren felbuzdulva mindjárt egy várba is belekezdtem:
A rajzolgatást is szívesen próbálom, szépen firkálok. A filctollakat is szeretném, de továbbra is szerelem őket és nagyon összefirkálom magam.
A lakásban már száguldok a nyuszis motorral, nagyon tetszik!
Már nem nagyon veszek a számba semmit, úgyhogy már nem kell elrakni a kisebb játékokat. Azért ritkán még előfordul, ha már éhes vagyok.
A kertben szeretek csúszdázni, már szépen megtartom magam a lassabb csúszdákon! A trambulinban tudok ugrani és imádok popsira érkezni és aztán hátradőlni. Előre bukfencezni is tudok! A földön is próbálok már felugrani! A hintát is szeretem, főleg ha mondókázunk, vagy énekelnek nekem.
A csúszda létráján erősítjük - nyújtjuk a lábamat, mert ott jó nagyot kell lépni: Anya szépen beforgatja a lábam egyenesbe, én meg feltolom magam. Azért kell biztatni, hogy a jobb lábammal is fellépjek, még mindig a balt kedvelem. Lefelé meg jobb lábbal lépek, hogy azt ne kelljen hajlítva terhelni. De a lábfejem egyre szebben előre néz, amikor megyek és csak terheléskor fordítom ki. Próbálok szaladni is, ekkor látszik jól, hogy a lépő lábhoz a csípőmet is kicsit forgatom.
Ha Anya elmegy, nincs gond, szívesen vagyok másokkal is. Ha sétál egyet velem valaki, rögtön kérem, hogy fogja a kezem és húzom mindenhova, hogy mit csináljunk. Ha megjön Anya vagy ?esiék, boldogan szaladok hozzájuk és odabújok. Ez olyan jó móka, hogy utána elmegyek és újra és újra odaszaladok!
A leveseket, gyümölcsöket, zöldségeket, kekszeket, péksüteményeket és a tápit szeretem. A szárazabb dolgokat, pl. kenyér nehezen eszem, és az újszerű fűszerezés se tetszik. Ha ilyen van, inkább nem eszem. Ha kapok hozzá valami mártogatós szószt, akkor kicsivel jobban megy. Ha már jóllaktam vagy nem ízlik valami, ledobálom, felrepítem, kiöntöm, szétkenem. Ezzel sikerült elérni, hogy Anyáék megértsék: ne erőltessék, ha nem kérem.
Sok puszi: Timci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése