Ma vagyok tizenhét hónapos, ebből az alkalomból megint elmesélem, milyen sokat fejlődtem az elmúlt hónapban!
Nos, legtöbbet a beszédem fejlődött! Már nemcsak ismételgetem, amit hallok, hanem kezdem kifejezni a gondolataimat! Tudok köszönni és elvontabb fogalmakat is kezdek érteni és helyesen használni, például:
Szija! - Szia! - ezt nagyon illedelmesen mondom mindig, ha találkozok valakivel vagy bejön az ajtón, akkor is, ha csak egy pillanatra ment ki
Pá-pá! - Pá-pá! - ehhez integetek is
Jó! - Jó!
Gyegye! - Gyere!
Kiko? - Ki kopog?
mé mé - még, még!
má - másik
tietie - tied
o, o-o - ott
i, i-i - itt
A tapintással kapcsolatos fogalmakkal is ismerkedem:
pua - puha
szú - szúrós
me - meleg
hi - hideg
Már meséltem, mi mindennek tudom a nevét, úgyhogy most próbálom nem ismételni magam:
dijó -dió
pipe - pite
tota - torta
poá - pohár
papí - papír
totó - toll
keke - kéz
kö - köröm, könyök, köldök
té - térd
boa - boka
sze - szem
szá - száj
o - orr
nó - nózi
ha - haj
koka - kocka
koko - kocsi (a babakocsi)
kö - könyv
csücsü - csücsüljünk, csücsülök
Pepi - Peti
Szoktam kérni, hogy Anya mondja el a kedvenc mondókámat, a "Zsi-zsu"-t - Zsip-zsup kenderzsupot. Nagyon tetszik, ha tapssal kiséri. A Kerekecske, böködőcske, simogatócska, csattanócska mondókát pedig néha folytatom a következő szótaggal. Az Az én apám vizimolnár... mondókából pedig már előre vágom a csattanót: "kuko" - kukoricát. Általában nagyon érdekelnek a mondókák és a lovagoltatós, rajzolós-csikizős játékok.
A hallásom is fejlődött, ha dúdolják valamelyik kedvencemet, felismerem: például a Vuk zenéjére mondom, hogy "hi-ho" - hipp-hopp. A xilofonomat már nem püfölöm, hanem próbálok dallamot létrehozni és tetszik, ha valamilyen dallamot hallok rajta.
Az emlékezetem egyre nagyobb távú, sokszor emlegetem Nénnyét, akivel 1 hónapja találkoztam, érdi Papát és Mamát, Letét és Petrát, akiket szintén elég ritkán látok. Fannit, Delphine-t és Natalie-t is emlegetem, ha meglátom a fényképüket. Ilyenkor lelkesen integetek és puszit dobok a fényképüknek. Ha Fanni szóba kerül, mindjárt eszembe jut Zsófi is: mondom, hogy "Zsó" vagy hogy "baba". Azt is tudom, hogy a fényképes naptárunkban van kép Apáról, és néha kérem, hogy keressük ki. Ez arra is mutat, egyre jobban ragaszkodom a családtagokhoz! Anyát illetően, szinte mindig szeretet-perceket tartok a pelenkázón és néha nap közben is: megszerzem a cumimat és odabújok hozzá, átölelem és el nem engedem hosszú másodpercekig. Úgy látszik, olyan odabújós és ragaszkodó leszek, mint ő!
A babák között újra oldott vagyok, úgy látszik, csak a nyári szünet tett keresztbe a társasági életemnek. Odáig jutottunk, hogy aki tetszik, elkezdem ölelgetni. És ha elhúzza magát, megyek utána. Rájöttem, ez sokkal jobb, mintha engem üldöznek.
A mozgást illetően, meg nem állok egész nap, szaladni is tudok. Általában jellemző, hogy ami nem megy olyan gyorsan, mint a nagyoknak, attól hamar elmegy a kedvem és inkább segítséget kérek. A lépcsőzés egyre jobban megy, lefelé egy kézen vezetve jövök, mint a nagyok és a másik kezemmel fogom a korlát alját (mert csak azt érem el). Pár lépés után megunom, hogy ilyen lassan megy és inkább felvetetem magam. A motorommal eddig 10 métert mentem legtöbbet, és egyedül le tudok róla szállni. Legfeljebb egyet kanalazok egyszerre, aztán kérem, hogy Anya adja inkább. Vagy a végén próbálkozom kanalazni, amikor már megettük az egészet és teli a pocim. Szeretek rajzolni, főleg tollal, de sokszor már ceruzával és zsírkrétával is próbálkozom. Már alig megyek le a papírról, ha így akarom, persze legjobb az asztalra vagy a kezemre rajzolni és élvezni a hatást! A kanálnak és a homokozó lapátnak a legvégét fogom, ezért nem megy jól és ha rá akarnak venni, hogy előrébb fogjam, sokszor inkább leteszem. A ceruzát viszont szépen a hegyéhez közel fogom, ráadásul az ujjaimmal, nem markolom. Próbálgatok pohárból inni, ha kevés van benne, egész jól megy! A labdát ügyesen rúgom. Már nem lépek rá. Szeretek mindenre felmászni. És mindent megtaposni, amit nem szabad. Rájöttem, hogyha arrébb viszem a dobogómat, sokmindent elérhetek.
Az étvágyam kifogástalan! Továbbra is bármennyit képes vagyok egyszerre megenni. A hónapban ettem először túrógombócot, itthon készített spenótot (eddig csak bébiételben ettem, ami nem olyan tartalmas), avokádó krémet, rakott kelt. A tejfölös ételekből továbbra sem használok fel annyit, de azért már javult a helyzet. Eszegetem a paprikát és a paradicsomot is, de csakis a reggeli végén, ahogy Anya is szereti. A köles golyót újabban van, hogy ledobálom (eddig sosem dobtam le semmilyen ételt). A legjobban Mama meggyes pitéje ízlett a hónapban, azóta is mondogatom, ha evésről van szó, a tortával váltva. (Tortát a Papa szülinapján ettünk.) Egy hete már csak egyszer anyatejcsizek, vacsorára. Anya eddig azt várta, hogy leszokok magamtól a cicizésről vagy elapad magától a tejcsi, de egyik sem várható, így neki kell dönteni ebben a kérdésben.
Az alvást illetően, napközben egyre nehezebben aludtam el és egyre kevesebbet aludtam, éjszaka pedig egyre többet, így Anya megpróbált átállítani a napi egy délutáni alvásra. Nos, nem jött be! Az lett belőle, hogy nem aludtam többet az egy alvás során, így túl fáradt lettem estére. És ha én fáradt vagyok, akkor még kevesebbet alszom. Úgyhogy odáig fajult, hogy egyik éjszaka másfél órát sírtam, és csak ötszöri nekifutással sikerült Apáéknak visszaaltatniuk. Ezután visszaálltunk a két nappali alvásra és most megint jól alszom éjszaka is, nappal is, csak nappal rövidebb ideig. Reggel viszont rapszódikusan kelek, van, hogy 8-ig alszom, máskor 6-kor kidob az ágy. Így nehéz előre tervezni a napot. Az autóban vagy a babakocsiban csak nehezen alszom el, általában pár perccel előbb, minthogy odaérünk valahova. Ha viszont elalszom, bármilyen rövid is legyen, utána már nem lehet ágyban elaltatni. Úgyhogy ha kimozdulunk, kicsit felborul a napirendem, mert nem lehet úgy szervezni, hogy a délelőtti alvásom ne maradjon ki.
Még mindig 6 fogam van, 19-es a cipőm. Elkezdtem hordani a 86-os bodykat. A többi ruhából még nagyon nagy a 86-os, ezért a 80-ast hordom. Valószínűleg ebben is Apára ütöttem, mert neki is két konfekció méret kell, más a nadrág és más a zakó.
A hónapban igazi csibész lettem, néha belémbújik a kisördög és csupa rosszaságot csinálok: elhordom a ruhákat, kipakolom a szekrényt, leszedem a tűzhely gombjait, felmászok a kempingszékre, ráfirkálok a székhuzatra, stb.
Sokszor csinálok egyet, amit nem szabad, Anya mondja is, aztán rögtön csinálom a következőt és így végigmegyek az egész skálán. Általában ha elfáradok, akkor kezdek csibészkedni. A pelenkázást is szinte mindig bojkottálom: felülök, vagy felállok közben, kiszedem a pelust magam alól, elveszem a krémet, vagy szeretet-perceket tartok. A fogmosásért se vagyok oda és elfordítom a fejem, nem nyitom ki a számat, vagy megharapom Anyát. A hajmosást is utálom, pedig régebben nem zavart, most viszont ki nem állhatom, ha az arcomba megy a víz, vagy a fejemre öntik. Persze hátra sem akarok hajolni. Ha elvesznek tőlem valamit vagy megijedek, néha jön az elkékülős hiszti, halálra rémítve mindenkit a környezetemben. Ilyenkor nem veszek levegőt hosszú másodpercekig, ettől kék-lila-szürke leszek, majd kába, és néha úgy lógnak a tagjaim, mint egy rongybabának, majdnem elájulok. A ráfújás már nem hat elsőre, így többszöri fújás kell. Aztán mikor újra veszek levegőt, alig vagy nem is sírok, és teljesen kimerült vagyok. Ilyenkor megkapom a cumimat és Anya ölelget percekig, mire megnyugszom és kipihenem az egészet és felélénkülök. Anya már nagyon rutinosan élesztget, de mindig elkeseredik, hogy miért csinálom ezt. A doktornéni szerint nem esik ettől bajom és nem szabad megengedni, amit megtiltottak, mert akkor még többet fogom csinálni.
Kedvenc elfoglaltságom a gyaloglás, itthon és az utcán, a játszón is. A játszón szeretek a kis házban mászkálni, ...
.. végigmenni az egyensúlyozón...
... valamint hintázni, legyen az normál, mérleg, vagy körhinta ...
... és ügyesen csúszdázok, általában szépen tartom magam, már nem hátom fekve csúszom. De ha a végén nem állok meg, hanem leesek, attól elmegy a kedvem, így el kell kapni. A lépcsőzés továbbra is sláger és még mindig roppant házias is vagyok. Imádok főzni, minden mennyiségben.
Emellett söprök és port törlök, vagy letörlöm az asztalkámat. Imádok pakolni ide-oda. Egyre jobban szeretek rajzolni, de még mindig csak firkálok. Minden tetszik, ami nyomógombos. Szeretek babázni: ringatom, megitatom, a cumimat a szájába tömöm, lefektetem, betakarom. A ringatás annyira tetszik, hogy az összes állatkámat is szoktam ringatni. Másik nagy kedvencem a képeskönyvek nézegetése, ezzel gyorsan bővül a szókincsem.
Odáig vagyok a havazós Mikulásomért.
