A hó végén nagy áttörést értem el a szobatisztaság terén: nappalra elhagytam a pelust! Eddig nem voltam motivált, de most Mesinek annyi érdekes program volt az oviban, hogy már én is szeretnék oda járni, ehhez pedig ugyebár a pelusról le kell szokni. Lencsi szülinapi bulija is segített, ott is hallottam, hogy Marci és Peti is bugyit hord már. És az is nagyon tetszik, hogy kaphatok matricát, ha a bilire megyek - bár ez már régóta fel volt ajánlva, de úgy önmagában nem adott lökést.
Szóval Lencsi bulija után rögtön hétfőn levettük a pelust. Mivel nem szoktam hozzá, hogy figyeljek, ha nem küldtek a bilire, folyton bepisiltem. De Anya hagyta, hogy tanuljak belőle. A kakilástól meg megijedtem, hogy bement és elszaladtam és szétpotyogtattam. Ettől nagyon elkeseredtem. Már úgy nézett ki, nem fog menni, amikor szerdán jött az áttörés és a Sári mamának szóltam előre, hogy pisilni, kakilni kell. Egy hét után nappal már nem is volt baleset, és a délutáni alvásnál is száraz volt a pelusom, úgyhogy ezután már a délutáni alváshoz is bugyit vettem! Csak egyszer volt baleset, amikor alvás előtt nem akartam elmenni pisilni, azóta szépen megyek! És azóta már a szűkítőt használom, mert hallottam, hogy az oviban nem bilit kell használni. Sőt, az utóbbi napokban már azt se akarom használni, hanem tartom magam. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy már WC-re járok és mehetek oviba! És arra is, hogy a pisilést teljesen egyedül elintézem: elkészítem a szűkítőt, magam után el is pakolok, kezet mosok, mindent egyedül csinálok! A popsitörléssel is próbálkoztam, de az nem ment igazán jól, úgyhogy abban maradtunk, hogy azt az egyet Anyáék csinálják. Azóta már éjszakára is csak a biztonság kedvéért van pelusom, általában száraz pelussal ébredek!
Az önbizalmamnak is nagyon jót tett a dolog, a Katicában teljesen megváltoztam Anna néni szerint, csacsogok, játszom a többiekkel - korábban zárkózott voltam.
Itthon mától a levest is nagy kanállal eszem, mert ezt is hallottam, hogy az oviban már nem kiskanalat adnak. Korábban Anya már mondta, hogy gyakorolni kéne, de nem akartam, most meg teljesen magamtól kértem a nagy kanalat!
Arra is nagyon büszke vagyok, hogy fürdőruhát hordhatok! Anya már rég beígérte, hogy ha nem kell pelus, majd vesz egy szép fürdőruhát nekem! Még nem talált jót, de addig is Mesi régi fürdőruháját hordhatom!
Időközben valóban fel is vettek az oviba! Nyuszi csoportos leszek és szőlő lesz a jelem. Nagyon örülök neki és mindenkinek elmesélem!
A rajzolásban is haladtam, elkezdtem alakot rajzolni, már kezd felismerhető lenni az ember rajzom: van feje, nyaka, hasa. Pókot is rajzoltam sok lábbal. Egyelőre a mágnestáblán próbálkozok, papíron még nem megy.
Nagyon érdekel a memória játék, amit már nem csak 7 párral játszunk, hanem akár a teljes készlettel. Ha jó formában vagyok, jobban megjegyzem, mint Anya, mi hol van! A kirakózás még mindig sláger, a gömb kirakót már pikk-pakk kirakom, most a 63 darabos, 5 év felettieknek való Miki egeres kirakó a kihívás, ami már nem keretes, nincs előrajzolva a forma.
A futóbicikli már remekül megy, hosszasan tudok gurulni. Fékkel fékezni még nem próbálok. Ezzel együtt az egyensúlyom nem elég jó, egyensúlyozón egymás elé rakni a lábamat csak úgy tudom, ha fogják a kezemet, egy lábon megállni nem tudok - pedig lassan már egy lábon ugrálni is kéne tudni.
Nagyot nőttem mostanában, ezzel együtt a lábam leromlott: sokat lábujjhegyezek, ezért sokat esem, lefelé lépcsőzésnél és mély lehajolásnál - pl. popsitörlésnél - mindig panaszkodom, hogy fáj a bal vádlim, lábfejem vagy a talpamnál. A lábfejem megint kifordulva, kiskacsásan áll - pedig ez már rendeződött korábban. És a futásom megint nagyon kisbabás, nem emelem a térdem, sok kis aprót lépek.
Sok puszi: Julcsika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése