Bizony, már öt éves vagyok!
A hónap áttörése, hogy a popsitörlést egyedül elintézem! A fogmosást is szépen megcsinálom, de nagyon félek, hogy nem jó és jönni fognak a fognyűvő manócskák, úgyhogy azért Anyáék még megnézik az eredményt.
Igyekszem másban is önálló lenni, ami egész váratlan veszélyes helyzeteket teremt, ilyenkor Anyáék megijednek és nagyon határozottan rám szólnak, ettől meg én ijedek halálra és nagyon sírok. Például a múltkor oda akartam hozni a szeletelő kést az asztalhoz, de hegyével előre tartva szinte rohantam vele. Vagy tegnap teríteni akartam, de magasról kell kivenni a tányért, hát nem jött össze és ripityára törtem. Aztán kézzel kezdtem felszedegetni. Tegnap volt az is, hogy egyedül kiszálltam az autóból egy elég forgalmas úton, előtte körülnéztem, hogy jön-e valami - de Anya nem engedi, mert szerinte nem mindig vagyok elég figyelmes vagy nem látom, mert még alacsony vagyok. Ma a hajszárítóval indultam el nagy elánnal vizes hajjal, vizes kézzel, hogy előkészítem - Anya ettől is nagyon megijedt, hogy egyedül be akarom dugni és beindítani, pedig csak oda akartam készíteni. Egyik reggel pedig le akartam menni játszani és nem akartam Anyáékat felkelteni, ezért a lépcsőt elválasztó rácshoz odahalmoztam a dobogót és rá egy csomó könyvet és így átmásztam rajta. Ebből baj nem lett, utólag látták Anyáék, hogy átmásztam. Ha viszont kérnek, hogy csináljak már meg valamit önállóan, akkor persze nem akarom.
Voltunk kétszer Edit néninél, megint nagyon fájt, de ennek örömére megint helyrejött a lábam. Megbeszéltük, hogy Emese nénihez nem megyünk, mert csak a régi ropis módszere jó, a Bowen terápia nem vált be. Edit néni sok biciklizést írt elő, úgyhogy az oviba is visszük mindig. De nem nagyon akarok, csak keveset megyek, megerőltetőnek érzem. Látványos, hogy trambulint sokkal többet használom, korábban nagyon hamar kijöttem, ha nem volt játszótársam. Az alvásigényem is csökkent: ha reggel tovább alhatok, már nem készülök el teljesen estére délutáni alvás nélkül és nem feltétlen töröm össze magam. Általában itthon délután már nem alszom, csak pihenek az ágyban: könyvet nézegetek vagy a plüssállatokkal játszom. Az oviban szépen alszom, ha elsimogatnak az óvónénik.
Nagyon élveztem, hogy a bárányhimlő alatt olyan sokat voltam együtt Anyával és sokat tévézhettem. Utána nem is akartam oviba menni, olyan jól volt Anyával lenni! Azért a sok esemény - évzáró, gyereknap, kirándulás, ovis szülinapom - lázba hozott, alig bírtam magammal, úgy fel voltam dobva!
Az étvágyam sajnos a bárányhimlő óta nem jött helyre, csomó minden nem ízlik, amit korábban szerettem, pl. paradicsomot nem akarok enni, pedig korábban felfaltam az összeset, többi zöldség se nagyon fogy, bolognait üres tésztával kérem. Persze a fagyi, csoki mindig jöhet.
Az erőnlétem azóta elég jól helyrejött, már nagy kedvvel játszom, nem vagyok állandóan fáradt. Nagyon szeretek rajzolni, kivágni, ragasztani, sokat szerepjátékozunk Julcsival - általában ő a kisbabám, vagy én vagyok az anya, ő az apa. A hercegnős kastélynak is nagyon örülök, amit a szülinapomra kaptam! Julcsival most jobban megértjük egymást, valamivel kevesebbet bosszantom, reggel mindig adunk búcsú puszit egymásnak.
Már 117 cm vagyok, 122-es ruhákat hordok.
Sok puszi: Mesike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése