Sziasztok!

Szeretettel köszöntelek Benneteket honlapomon, amelyet a 2010. június 4-i, születésemnek nevezett roppant különleges eseményt követően indítottam azzal a céllal, hogy beszámoljak életem főbb eseményeiről és a mindennapok apró történéseiről, valamint csodás képeket is megosszak Veletek! Remélem, legalább annyi örömet találtok az olvasásban és böngészésben, mint én az írásban!

Puszi: Emese

Sziasztok!

2012. július 3-án én is megszülettem! Mesivel megbeszéltük, hogy én is csatlakozom és a továbbiakban együtt működtetjük a honlapot. Így rólam is olvashattok majd és töltök fel képeket is!

Puszi: Julcsi

Timi

Timi
Sziasztok!

2016. január 11-én én is megszülettem, ezzel beléptünk a nagycsaládosok táborába! Én is igyekszem minél több hírt adni magamról és kis (helyesebben nagy-) családunk életéről.

Puszi: Timi
************************************************************************************************************************************************************

2015. június 14., vasárnap

Májusi programunk, a bárányhimlő

Nos, még ki sem gyógyultunk a torokgyulladásból, már jött is a bárányhimlő. Sajnos emiatt az Apák napi ovis előadásról is lemaradtam és Apa is. A bárányhimlőt elég jól viseltem, csak hőemelkedésem lett, és nem nagyon viszketett. Nem is lett olyan sok pöttyöm. Viszont étvágytalan és fáradt lettem, a fáradtság csak hetek alatt múlt el, az étvágytalanság még mindig fennáll, semmi se ízlik, amit korábban szerettem, zöldséget alig eszem, úgy kell rám tukmálni. Persze egy kis fagyi mindig jöhet.



A pöttyök szépen eltűntek már, a fejemen lévők legutoljára, ott nehezen estek le a pörkök a hajamtól, mert bele is ragadt, így a fésülködés is kész rémálom lett. Azóta is minden reggel cirkuszolok rajta. Pedig ha én kibontom magamnak a hajam, akkor Anyának már alig van dolga. A szemöldökömnél még látszik a nyoma, ott véletlenül belekaptam a sebbe, és idő előtt lejött, így piros maradt a helye.

Puszi: Mesi

**************

Mire Mesi meggyógyult, én is elkaptam a bárányhimlőt. Az első egy-két napban még csak jöttek a pöttyök, aztán kezdett nagyon viszketni, egyik éjjel nem is tudtam aludni, annyira viszketett. Másnapra Anyáék szereztek egy kenőcsöt, azzal már jobban viseltem. Magas lázam is lett, majdnem 39 volt, szerencsére ez csak két napig tartott. Jó sok pöttyöm lett, főleg a hátamon lévők lettek nagyok. Azóta már járhatok újra  a Katicába, a pöttyeim szépen múlnak, de a hátamon még mindig látszanak. Az orromon is van egy heg, ami talán megmarad, majd meglátjuk.



Én is fáradt és étvágytalan lettem, a számban is volt egy pötty és sok étel csípett, ezért se akartam enni, szívószállal ittam. De szerencsére ezek már elmúltak, már nem vagyok fáradt és az étvágyam is remek!

Sok puszi: Julcsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése